Pokoli utakat jártak be a triász őshüllői

A perm végi nagy kihalást, bolygónk eddigi legsúlyosabb kihalási hullámát követő, kb. 50 millió éves időszak első fele arról szólt, hogy az élővilág megpróbált helyreállni. A triászban (252-201 millió évvel ezelőtt) az élővilágnak újból meg kellett hódítania a bolygót, a kipusztult élőlények által üresen hagyott ökológiai fülkéket be kellett tölteni.

A bolygó arcát még mindig a Pangea szuperkontinens határozta meg, bár voltak változások, ezek nem érintették az összképet. A szuperkontinens trópusi területeinek belsejében szélsőségesen kontinentális, forró és száraz éghajlat uralkodott. Nagyon sokáig az volt az elfogadott elképzelés, hogy e területeken az életnek esélye se volt.

A Birminghami Egyetem kutatói és kollégáik azt vizsgálták meg, hogy a korai triász időszakban élt őshüllők miként is terjedhettek el az egész bolygón. Ekkorra alakultak ki azok az őshüllők, az Archosauromorpha csoportja, amelyek már emlékeztettek a modern idők hüllőire, és voltaképp azok közvetlen ősei is voltak. A csoport a nagy kihalás időszaka előtt kicsivel született, ám elterjedni csak a triászban tudott, a már említett megüresedett élőhelyeket meghódítva. A kutatók most újszerű, földrajzi módszerrel elemezték, honnan is indulhattak hódító útjukra ezek az ősállatok.

A korábbi elképzelés szerint e kis termetű őshüllők számára a szuperkontinens néhány térsége volt csak alkalmas a megélhetésre, mivel a trópusok elviselhetetlen hősége és szárazsága áthághatatlan akadálynak, afféle halálzónának tűnt. Most azonban arra jutottak a szakemberek, hogy ezek a kis hüllők jóval strapabíróbbak lehettek, és el tudták viselni a trópusi éghajlati öv szélsőségeit is. Képesek voltak arra, hogy átszeljék ezt a pokoli területet, hogy eljussanak a világ más pontjaira is.

A kutatók modelljében az egykori táj elemeit rekonstruálták, majd ezeket az adatokat összevonták az evolúciós adatokból készített állati családfákkal. Ennek segítségével fényt deríthettek arra, hogy merre is jártak a kihalást követően, a kora triász időszakban az őshüllők. A kutatók szerint az őshüllők sikerének titka pont az a képesség volt, hogy át tudtak vágni a sok ezer kilométeres kiterjedésű trópusi halálzónán.

A kutatók a modelljük segítségével meghatározhatták azokat a lehetséges útvonalakat, amelyeken nem volt képtelenség átszelni a trópusi halálzónát. Ehhez volt szükség arra, hogy felvázolják, hol húzódtak például a hegyek, vagy épp azok a vándorlásra alkalmas folyosók, ahol az állatok átkelhettek. Az Archosauromorpha csoport a mai európai területen alakult ki, és innen indult aztán a bolygónk többi régiójába.

No de miért gondoltuk eddig, hogy átjárhatatlan akadályt jelentett a trópusi halálzóna? A kövületek e korból erősen hiányosak, és az könnyen érthető, hogy kézzel fogható bizonyítékok nélkül nem lehet következtetéseket levonni sem. Az utóbbi időkben azonban akadtak már olyan leletek, amelyek azt mutatták: mégse volt teljesen lakhatatlan e terület, és jóval szűkebb lehetett a valóban súlyos kihívást jelentő sáv, mint gondoltuk.

A kutatók szerint emellett a különösen strapabíró őshüllők aztán pont e tulajdonságuknak köszönhetően válhattak a triász idején igazi világhódítókká, megalapozva a későbbi hüllőkorszakot.