Kultúrafüggő, miként látjuk az optikai illúziókat

A Coffer-illúziót alig 20 éve hozta nyilvánosságra Anthony Norcia pszichológus, a késleltetett alakfelismerésre szolgáló példaként. A különös ábrán a nyugati kultúrában élők szinte kizárólag téglalapok rendszerét veszik észre, ám egy idő után, ha alaposabban nézik a képet, esetleg feltűnnek rajta körök is. Ez a felismerés afféle heuréka-érzés, mert az ember rádöbben, hogy a négyszögek csupán egyik értelmezési módját jelentik az ábrának.

A Science számolt be egy érdekes kísérletről ezzel az illúzióval kapcsolatban. Annak, hogy az emberek kultúrájuktól függően miként látnak egyes optikai illúziókat, már jó száz éve vizsgálják. Egy amerikai kutatócsoport most háromféle életmódba sorolható embereknek mutatta meg ezt az illúziót öt másikkal együtt, és jegyezte fel, ki mit is lát bele. E csoportok egyike nagyvárosi lakos volt, egy másika félig városias környezetben lakott, a harmadik pedig a himbák 100 százalékosan tradicionális falusi életmódú csoportja volt.

Az eredmények hatalmas különbségeket tártak fel: az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó alanyok 97 százaléka téglalapokat látott először, míg a namíbiai vidéki himba nép tagjai 96 százalékban köröket.

A kettő közti félig városiasodott namíbiaiak a kettő közti átmeneti eredményt adtak.

A megmunkált világ elmélete szerint azok, akik épített, szögletes építményekből álló környezetben élnek, előnyben részesítik a szögletes formákat. A himbák kerek kunyhói, állataik számára épített kerek karámok, valamint a falvak kerek kerítései ezzel szemben egy „kerek világ” látványát nyújtják, ők ebben nőnek fel, ehhez szokik hozzá az agyuk.

A többi illúzió kapcsán igen különös volt, hogy míg a nyugati nagyvárosi emberek könnyedén bedőltek ezeknek, a himbák szinte mind átláttak rajtuk és az ábra valós formáit látták meg, nem a fura vonalak sugallta látványt. Egyik típusú illúzióban, amelybe a jól ismert Kanizsa-háromszög is tartozik, a himbák egész egyszerűen egyáltalán nem látták meg a sötét körök hiányzó részei által sugallt alakzatokat.

Az emberiség története során, az elmúlt rövid időszaktól eltekintve természetes környezetben élt, azonban a hasonló, illúziókon alapuló látáskutatás szinte kizárólag a nagyvárosi emberek vizsgálatán alapult. Ebből az egysíkú mintából vont azután le a tudományág általános következtetéseket. Úgy tűnik azonban, hogy ezek nem tekinthetők általánosnak egyáltalán. Nem világos, minek köszönhető mégis, hogy a nagyvárosi környezetben élők egészen másképp érzékelik ezeket az illúziókat.

Az azonban bizonyos, hogy óriási különbségek vannak az egyszerű természeti népek és a városlakók vizuális érzékelésében. A világ nagyon különbözőnek látszik, attól függően, hogy hol is él valaki. A kutatók szerint a legfőbb tanulság az a vizsgálataikból, hogy az eddigieknél sokkal szélesebb körben kell elvégezni a vizuális érzékelésünkkel kapcsolatos vizsgálatokat