Óriási oposszum élt egykor Texas területén

A mondás szerint Texasban minden nagyobb – úgy tűnik, ez igaz az ősi erszényes oposszumfélére is, amely a 61-56 millió évvel ezelőtti korban élt a mai Big Bend Nemzeti Park területén.

A dinoszauruszok kora 66 millió évvel ezelőtt lezárult, a kihalási hullámot követően, a paleocén időszakban (66-56 millió éve) világszerte megerősödött az emlősök helyzete. Amint a környezet helyreállt, egyre többféle állat alakult ki és kezdet betölteni a megüresedett helyeket, nem volt ez másként Észak-Amerikában sem.
A mai Texas egy félsivatagos, száraz régió, ekkoriban azonban jóval nedvesebb volt, dús növényzet borította a folyók, patakok járta tájat. Ebbe a tájba képzeljük bele a Swaindelphys solastella nevet kapott oposszumot.
Az óriás ezúttal viszonylagos jelző, ugyanis maguk az oposszumok aprók, egér vagy cickány méretűek voltak, a most azonosított állat azonban akkora, mint egy sün.
Ezzel az állat egyúttal a legnagyobb erszényes is volt, amelyet e korszakból ismerünk.
A Kansasi Egyetem kutatói számoltak be az oposszum csontmaradványainak vizsgálatáról a Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban. A utatást vezető Kristen Miller egy évet töltött azzal, hogy az évtizedekkel korábban gyűjtött kövületeket megvizsgálta, köztük számos olyat, amelyre korábban nem jutott elegendő idő. Ezek közt olyan őrlőfogak voltak, amelyekről csak annyit lehetett tudni, hogy valamiféle erszényesé voltak.
„Számos más, ekkor élt erszényesével hasonlítottam össze a fogakat, hogy kiderüljön, melyekkell állhatott a legközelebbi rokoni kapcsolatban” – mondta el Millet. „Ez a feladat rengeteg alaktani összehasonlítással járt.”
A kutatók elsőre azt hitték, hogy olyan erszényes fogai voltak ezek, amely még a kréta időszaki, nagy termetű erszényesek túlélő képviselőihez tartoztak, vagy egy jóval későbbi, eocénból ismert erszényes csoport legkorábbi képviselői lehettek. Az alapos összehasonlító vizsgálatok tárták csak fel, hogy egy Swaindelphys nemzetségbe tartozó fajról volt szó. E nemzetség első ismert képviselőit még az 1990-es években találták Új-Mexikóban, ám jóval apróbbak voltak, mint a most leírt új faj.
A kutatók a kontinens e korból származó ősmaradványait elemezve arra jutottak, hogy az egyes állatfajok elterjedését valamilyen földrajzi akadály gátolhatta. Ennek köszönhetően eltérhet az egyébkét sok szempontból hasonló élőhelyek élővilága. Az egyetem geológus kutatói segítségével arra jutottak, hogy valószínűleg egy kiemelkedés, vízválasztó valamiféle hegység állhatott Wyoming állam déli részén, és ez lehetett az az akadály, amely gátat szabott a fajok szabad áramlásának.
A kutatók szerint a Swaindelphys vizsgálata tudományos szempontból hozzájárulhat a korai főemlősök kutatásához is, amelyek ugyanazon texasi ökoszisztémákban éltek. Valójában a Swaindelphys viselkedése sok szempontból hasonló volt a korai főemlősökéhez, így elterjedésük és viselkedésük vizsgálata közvetetten segíthet a főemlősök történetének megértésében is.





































































































































































































