Elbutíthat minket a mesterséges intelligencia?

Mióta a mesterséges intelligencia (MI) összetett kognitív feladatokat képes végrehajtani, sokan adaptálják a „csalj mindenben” mentalitást: ha a gép képes megoldani egy feladatot az ember helyett – írhat dolgozatot, végbe vihet eladást, biztosíthat állást –, akkor a felhasználó él is a lehetőséggel. A jövő azoké, akik a leghatékonyabban tudják kiszervezni kognitív munkájukat algoritmusokba – érvelnek.

A különféle kutatásokból egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a hozzáállás hosszú távon téves.

Sok időt töltök a technikai újítások és az emberi potenciál metszéspontjának kérdésével, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy kritikus inflexiós ponthoz közeledünk. Az 1997 és 2012 között született Z generáció, amelynek egyébként én is tagja vagyok, az első nemzedék, amely az okostelefonok, a közösségi média és a mesterséges intelligencia mellett nőtt és nő fel. Ennél a pillanatnál kell megválaszolnunk a kérdést, amely nem csak a saját jövőnket határozza meg, hanem magának az emberiségnek a pályáját is.

Tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia segítségével kevesebbet gondolkodunk?

Kognitív adósság

Az MIT Media Lab nemrégiben megosztotta a Your Brain on ChatGPT című preprintjét, amely mindenkit érinthet: amikor a kognitív feladatokhoz olyan MI-eszközökre támaszkodunk, mint a ChatGPT, agyunk veszít az aktivitásából. Ez már nemcsak a tanulmányi teljesítményről szól, hanem az emberi gondolkodás alapvető architektúrájáról is.

Amikor az MIT kutatói elektroenkefalográfiával (EEG) mérték az agyi aktivitást  mesterséges intelligencia segítségével és anélkül esszéket író diákoknál, az eredmények egyértelműek voltak. A ChatGPT-t használó diákok szignifikánsan kevesebb idegi kapcsolatot mutattak – különösen a figyelemért, a tervezésért és a memóriáért felelős területeken –, mint azok, akik e nélkül dolgoztak:

• A kizárólag saját tudásukra támaszkodó résztvevők rendelkeztek a legerősebb neurális hálózatokkal.
• A keresőmotorok felhasználói közepes agyi aktivitást
• A mesterséges intelligencia segítségével rendelkező diákok produkálták a leggyengébb általános agyi kapcsolatot.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Pixabay

A legaggasztóbb talán az volt, amikor a kutatók módosították a kísérleti feltételeket, és arra kérték a ChatGPT-t hónapok óta használó résztvevőket, hogy annak segítsége nélkül írjanak. A vizsgálat kezdetén nyújtott teljesítményükhöz képest a diákok írása gyengébb volt, idegi állapotuk pedig depressziós, ami arra utalt, hogy a mesterséges intelligenciára történő rendszeres támaszkodás tartós változásokat hozott létre agyműködésükben.

A kutatók ezt az állapotot – a hosszú távú kognitív költségeket, amelyeket a külső rendszerekre, így az MI-re való ismételt támaszkodásért cserébe fizetünk – kognitív adósságnak nevezik.

Pattie Maes, a tanulmány egyik vezető kutatója kifejtette: „Amikor a kognitív erőfeszítéseket az MI-rendszerekre hárítjuk, potenciálisan megváltoztatjuk a független gondolkodást támogató idegpályákat. Az agy a »használd vagy elveszíted« elvet követi. Ha következetesen kiszervezzük gondolkodásunkat a gépeknek, azt kockáztatjuk, hogy elsorvadnak azok a kognitív képességek, amelyek emberré tesznek minket.”

A tanulmány másik megállapítása – mely különösen aggasztó – hogy a ChatGPT segítségével írt esszék figyelemre méltó hasonlóságot mutattak bizonyos tényezők, a szókincs és a tematikus megközelítések használatában. Az emberi kifejezés sokszínűségét – fajunk egyik legnagyobb erősségét – algoritmikus egységgé sűrítették a mesterséges intelligencia használatával.

Ez tökéletesen megragadja azt, ami általában a diákokkal történik: elvesznek a mesterséges intelligencia világában hiszen, ha mindenki ugyanazokat az MI-eszközöket használja a feladatok elvégzéséhez, az első áldozatok az eredetiség és az árnyalatok lesznek.

Megváltozó folyamatok

1964-ben Marshall McLuhan kanadai filozófus azt írta, a médium: üzenet, azzal érvelve, hogy a technikai újítások hasznosságára való összpontosítás helyett, annak ránk és társadalmunkra gyakorolt hatását is figyelembe kellene vennünk.

Ami például az írást illeti, tegyük fel, hogy  elkezdünk esszét írni. Ez egy összetett kognitív folyamat, amelynek során ötleteket generálunk, rendszerezzük a gondolatainkat, vadásszuk a megfelelő szavakat és átdolgozzuk a mondatokat. Ez nemcsak szöveget hoz létre, hanem fejleszti a tiszta gondolkodás, a kreatív kifejezés és az intellektuális fegyelem képességeit is.

De amikor mesterséges intelligencia segítségével írunk, akkor teljesen más folyamatban veszünk részt, amely a gyors tervezést, a lehetőségek közötti választást és aszerkesztést hangsúlyozza az alkotás helyett. Jobbak leszünk az MI irányításában és rosszabbak a független alkotásban. A mesterséges intelligencia médiuma nemcsak a feladatokban segít, hanem alapvetően megváltoztatja kognitív folyamatainkat is, amivel sokunk nincs tisztában.

McLuhan a technikai újításokról is írt, mint az ember kiterjesztéséről, amelyek felerősítik az emberi képességeket. Azonban annyira beleragadhatunk azokba a képességekbe, amelyeket az újítások adnak, hogy „nárcisztikus transzba” eshetünk. Ebben az állapotban összetéveszthetjük  erejüket a sajátunkkal, és figyelmen kívül hagyhatjuk, hogyan is változtatnak meg minket apránként. A mesterséges intelligencia talán az emberi intelligencia végső kiterjesztését jelenti, de egyben a legnagyobb kockázatát is.

A mesterséges intelligenciával való kapcsolatunk megváltoztatja a gondolkodásunkat, és nem feltétlenül jó irányba.

A gondolkodás nem csak egy cél elérésének eszköze – alapvető fontosságú abban, ami emberré tesz minket. Amikor a kognitív felelősséget mesterséges rendszerekre hárítjuk, megváltoztatjuk identitásunkat gondolkodó lényként. Ahogyan az izmok edzés nélkül sorvadásnak indulnak, úgy a kognitív képességek is használat nélkül romlásba kezdenek. A kritikai gondolkodást, a kreatív problémamegoldást és az önálló érvelést támogató idegpályák rendszeres aktiválást igényelnek. Amikor ezeket a funkciókat következetesen rábízzuk az MI-re, kognitív ülőhelyet választunk az intellektuális fitnesz helyett.

Ennek kezelése különösen fontos a Z generáció számára, mert a kialakulásért felelős évek során megalkotott kognitív minták  egész életen át fennmaradnak. Ha a mai fiatalok megtanulnak a mesterséges intelligenciára támaszkodni a gondolkodást igénylő feladatokban, akkor később különösen nehéz lesz számukra az önálló kognitív képességek használata vagy éppen fejlesztése.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Pixabay

Válaszút

A történelem során az emberi fejlődés azon múlott, hogy képesek voltunk-e kreatívan gondolkodni az összetett problémákról, illetve elképzelni olyan megoldásokat, amelyek még nem léteztek. Ezek az emberi gondolkodás és tapasztalat sokféleségéből fakadtak.

Ha túlzottan a mesterséges intelligenciára támaszkodunk, elveszítjük ezt a sokszínűséget. Az innovációt ösztönző kreatív súrlódást a mesterséges egységesség elsimítja, így hatékony, de nem feltétlenül ötletes vagy átalakító megoldások születnek.

A „csalj mindenben” mentalitás elfogadása – amikor a gondolkodást nem fejlesztendő képességként, inkább teherként kezeljük, amelyet a mesterséges intelligencia megszüntethet –nemcsak rossz, hanem veszélyes is. A jövő nem azoké, akik mindent  az MI-re hagynak, hanem azoké, akik mélyebben tudnak gondolkodni, mint mindenki más, akik megértik, hogy a kognitív erőfeszítés lehetőség, nem pedig akadály.

A Z generáció történelmi válaszút előtt áll.

Vagy az emberi képességeink felerősítésére és a kognitív szuverenitás fejlesztésére használjuk a mesterséges intelligenciát, vagy hagyjuk, hogy elsorvadjon ezekben a képességekben, és megadja magát a kognitív függőségnek.

Tartozunk a jövőnek az előbbi választásával, tudatosan kell döntenünk arról, hogy önállóan dolgozzuk fel a kihívást jelentő problémákat, a mesterséges intelligenciától való segítség kérés előtt.. Ez azzal is jár, hogy fejleszteni kell azt az intellektuális erőt, amely segíti a mesterséges intelligenciát partnerként, nem pedig mankóként alkalmazni. Azaz meg kell őrizni a kognitív sokszínűséget és az olyan egyedülállóan emberi képességeket, mint a kreativitást, az etikai érvelést és az érzelmi intelligenciát.

A tét nem is lehetne nagyobb: kihívás helyett a kényelem választásával kockáztatjuk egy olyan világ megteremtését, amelyben az emberi intelligencia egyre jelentéktelenebbé válik. A függetlenséget, a mélységet és a kihívást választani a komfort helyett, az emberi kreativitást pedig az algoritmikus egységessége helyett. Ez egy felhívás a kortársakhoz: legyünk az a generáció, amely megtanul a mesterséges intelligenciával „dolgozni” – miközben megőrizzük önálló gondolkodásra való képességünket is.