Rabul ejtik az embert az ég varázslatos vándorai

A világűr végtelenségében az asztrofotósok megannyi izgalmas témát találhatnak maguknak a Naprendszer bolygóitól a csillagködökön át a távoli galaxisokig. Majzik Lionel tápióbicskei fotós az évek során rengeteg izgalmas felvételt készített, az utóbbi években viszont egyre inkább az üstökösök felé kezdett fordulni.

„A témában van extra kihívás, ami löketet ad a fejlődésnek. Az asztrofotózásban eleve rengeteg a buktató, gondoljunk csak a városi fényszennyezésre, az időjárási tényezőkre vagy a különböző technikai problémákra. Az üstökösök esetében plusz nehézség a csillagos háttér előtti elmozdulás, szinte pixelről pixelre kell ellenőrizni a képet, igazítani, esetenként belenyúlni a szoftver munkájába az átlagolás során.

Az eljárás haladó képfeldolgozást igényel, szinte együtt kell élni az üstökössel, mindennek azonban megvan a varázsa

– mondja a National Geographic magazin online kiadásának Majzik Lionel.

További kihívást jelent, hogy az égi vándorok meglehetősen kiszámíthatatlanok: hajlamosak a túl korai megsemmisülésre, és meglehetősen bizonytalan, hogy végül milyen fényesek vagy milyen hosszú csóvát húznak – magyarán mennyire lesznek látványosak. Ez a kiismerhetetlenség persze izgalmat is jelent, a különlegességet pedig az égi háttér folyamatos változása is növeli.

„Sokszor a megfigyelés és a feldolgozás is sajátos technikát igényel. Az asztrofotósnak folyamatosan törnie kell a fejét a megoldásokon, nincs bevált séma” – teszi hozzá.

6 fotó

Chilétől Ausztráliáig

Majzik Lionel kedvenc saját üstökösképe a Kozmikus rózsa című alkotás, ez cikkünk kiemelt fotója – teljes méretben pedig a következő galériában is látható. A felvételen a 4P/Faye-üstökös halad el egy mélyégobjektum, egy vörös színű csillagközi gázfelhő előtt 2021 októberében. A felvétel a Greenwichi Királyi Obszervatórium által szervezett Az Év Asztrofotósa verseny 2022-es kiírásán harmadik helyezést ért el bolygók, üstökösök, kisbolygók kategóriában – a pályázat a legrangosabb asztrofotós megmérettetés a világon.

„A képen az üstökös szinte pont a köd közepe előtt tűnik fel.

A zöld és a vörös szín együtt izgalmas harmóniát ad, mintha egy rózsa lenne a felvételen

– nyilatkozza magazinunknak.

A többnyire Tápióbicskén asztrofotózó Majzik Lionel időnként robottávcsövet is alkalmaz, ez a felvétel is egy ilyen eszközzel készült. A megközelítés lényege, hogy az asztrofotósok a világ különböző helyszínein található teleszkópoknál kérnek megfigyelési időt az otthonukból nehezen vagy egyáltalán nem érzékelhető objektumok megörökítésének céljával.

„A Kozmikus rózsa speciel az iTelescope által az új-mexikói Mayhillben üzemeltetett T11 távcsövével készült, ugyanakkor használtam már namíbiai, chilei és ausztráliai létesítményeket is. Ez a fajta munka szintén alapos tervezést és persze sok szerencsét követel meg, a Kozmikus rózsánál maradva: nyolc hónappal előre kellett megterveznem és lefoglalnom” – emeli ki az asztrofotós.

6 fotó

Egy üstökös halála

Majzik Lionel eddigi egyik, ha nem a legizgalmasabb megfigyelései a C/2024 G3 (ATLAS)-üstököshöz kötődnek. A napközelség után a déli féltekére vándorolt üstököst egy chilei robottávcső révén tudta többször is megörökíteni, a képek érdekessége pedig az objektum széthullásának megmutatása.

A magyar asztrofotós volt az első a világon, akinek sikerült észlelnie a szétesést.

„Szinte premier plánból követhettem az egészet. Sokan azt jósolták, hogy az üstökös már a napközelsége előtt vagy szinte rögtön utána meg fog semmisülni, ezért nem érdemes ezt követően a megfigyelésével bajlódni, én viszont tettem egy próbát, lefoglaltam a perihélium utáni estéket. Amikor ígéretes üstökös érkezik, a közösség már-már kapkodni kezd, mindenki próbál jó helyszínt és időpontot találni, a C/2024 G3 esetében viszont elhanyagolható volt a verseny, és éppen emiatt volt szerencsém” – eleveníti fel.

Majzik Lionel a csóva minél szebb megörökítésének érdekében eredetileg egy szélesebb látómezejű teleszkópnál szeretett volna ablakot kérni, ám ez nem jött össze. Így végük maradt egy szűkebb látómezejű eszköz, és mint utóbb kiderült, ez szintén szerencsés fejlemény volt.

„Ennek köszönhetően inkább a magra tudtam koncentrálni. Míg mindenki a hatalmas csóvát nézte, szinte senki sem figyelt a belsőbb részre, amelyben egyik napról a másikra elindult a szétesés” – mondja.

A fotós ugyan közzétett már néhány képet a folyamatról, a feldolgozás azonban még messze nem ért véget, sok a finomítanivaló és az egyéb elfoglaltság. A következő igazán látványosabb felvétel az elkövetkező hónapokban válhat publikussá.

4 fotó

Nehéz, de hálás téma

Ugyan nem kivételes, ám meglehetősen ritka, hogy egy üstökös széthullását ilyen részletességben dokumentálják az asztrofotósok. Sok minden függ attól, hogy az adott égitest mennyire „népszerű”, hányan követik, illetve milyen korábbi előrejelzések voltak a látványával kapcsolatban. Mint fentebb taglaltuk: a C/2024 G3 ebből a szempontból kifejezetten szerencsés választásnak bizonyult.

Durván számítva a világ asztrofotósai kétharmad-egyharmad arányban oszlanak meg a bolygó északi és déli féltekén. A C/2024 G3 a déli félteke égboltjáról volt látható, ez megint csak csökkentette a „versenyt”, fokozta az egzotikusságot.

A megfigyelési periódus értékét az is növelte, hogy az időjárás kedvező volt, és szinte végig ugyanolyan maradt, így nagyon hasonló körülmények között lehetett képeket készíteni. A sorozattal így egészen precízen követhető nyomon az anyag kihullása, az objektum látványos megsemmisülése.

„Az üstökösök világa asztrofotós szemmel nehéz, de hálás téma. Remélem, ezek a képek jól megmutatják, miért érdemes követni a varázslatos égi vándorokat” – húzza alá Majzik Lionel.

8 fotó

Majzik Lionel éppen a C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst ábrázoló képével nyerte el 2025 januárjában a National Geographictól a hónap asztrofotója címet. További lenyűgöző felvételekért érdemes ellátogatni a fotós Instagram- és Facebook-oldalára, illetve saját honlapjára.