Trükkös módon kapnak veszettség elleni vakcinát a vámpírdenevérek

Latin-Amerikában évente átlag 450 alkalommal fertőzik meg veszettséggel a háziállatokat a vámpírdenevérek, jelentős terhet róva ezzel mind az egészségügyi hatóságokra, mind pedig a gazdákra.

Míg egy sok ezer marhát tartó gazda számára nem különösebb veszteség 1-2 állat elhullása, egy család számára, amelynek az egyetlen tehénke az összes vagyona, végzetes lehet. Egy kutatócsoport új módszert tesztelt, amellyel vakcinázható a vámpírdenevér, az egyelőre szakmai ellenőrzésen nem  átesett tanulmányt a Science ismertette. 

Jól ismert módszer a veszettség elleni orális vakcinázás, amelyet a rókáknál hazánk is alkalmaz, a csali eleségbe rejtett, oltóanyagot tartalmazó kapszulát az állat az étellel együtt megrágja, és az a száj nyálkahártyáján át felszívódva fejti ki hatását. Hasonlót terveztek a kutatók a vámpírdenevér (Desmodus rotundus) számára is. No de hogy is lehetne megetetni az oltóanyagot egy pusztán vérszívásból élő állattal, ráadásul tömegesen?

A vámpírdenevér, bármennyire is visszataszítónak tűnik, igen izgalmas és fajtársaival nagyon kedves állat. Akárcsak a cicák, a vámpírdenevérek is rendszeresen mosdatják, nyalogatják egymást, s még az élelmet is megosztják egymással.

A kutatók e mosdatásra alapozták a módszerüket, az jutott eszükbe, mi volna, ha egy-egy kolónia néhány tagját bekennék a sűrű, ragacsos zselévé alakított oltóanyaggal, a többiek (és persze ő maga is) meg lenyalogatnák azt a szőréről?

A kutatók egy olyan vakcinát teszteltek, amelyről ismert volt, hogy megakadályozza a denevérek vírusürítését, vagyis ha megharapja a denevér a tehenet, megbetegíteni nem tudja már. Ehhez egy élelmiszerekben használt cellulóz alapú sűrítőanyagot használtak, valamint fluoreszcens anyagot kevertek bele, hogy követhetővé tegyék, amint az oltóanyag „terjed” a kolóniában.

A mexikói Casimiro Castillo városka 117 egyedre becsült kolóniája egy elhagyott farmépületben él. Hálóval elfogtak 24 denevért, és bekenték őket a kísérleti vakcinával, majd ismét útjukra engedték őket. Egy héttel később 48 egyedet befogtak, és szőrmintáikat a fluoreszkáló anyagra ellenőrizve bebizonyosodott: 88 százalékuk elfogyasztotta a vakcinát. A vizsgálat alapján a felnőtt hím denevérek esetében volt a legkevésbé sikeres az akció, úgy tűnik, a nőstények és a fiatalok azok, akik a társas mosakodásban részt vesznek.

Soha nem volt ennyire fontos a denevérek veszettségének megállítása. A növekvő állatállománnyal a denevérek állománya is nő. Emellett a klímaváltozással a denevérek élőhelye egyre északabbra tolódik – már csak 50 kilométerre vannak az USA déli határától.

A mostani teszteket nagyobb csoportokon kellene megismételni, pontosabb eredményfelmérésekkel. Egyelőre nem tudni, hogy milyen hatású a vakcina magukra a denevérekre, könnyen lehet, hogy ennek köszönhetően a denevérek létszáma még jobban felduzzad majd.

A most alkalmazott módszert a szakemberek szerint más denevérfajoknál is használni lehetne, amelyek valamilyen veszettségvírus-félét hordoznak. Sőt, még az amerikai denevéreket fenyegető végzetes fehérorr-szindrómát is vissza lehetne szorítani talán a denevérek viselkedését kihasználó vakcinával.