Varjúszerűen károghatott ez a dinoszaurusz

Mintegy 160 millió éve, a jura időszakban élt a mai Kína területén az a nemrégiben felfedezett dinoszaurusz, amelynek gégéjét vizsgálták meg kínai szakemberek. Az állat a kínai mitológia egy üvöltéséről híres sárkánya, Pu Lao után kapta a nevét: Pulaosaurus qinglong.

A dinó a madármedencéjűek korai képviselője volt, ezzel pedig e csoport evolúciójáról is árulkodik. A legizgalmasabb azonban az a testrésze, ami alapján a nevét is kapta, erről a kutatók a PeerJ folyóiratban számoltak be.

A kövületben kiváló állapotban maradt fenn az állat gégefőjének csontozata, így ezeket megvizsgálhatták a szakemberek. Ebből pedig az derült ki, hogy az állat hangja egyes madarak károgásához lehetett hasonlatos.

A Pulaosaurus egy fiatal egyedéről van szó, a 72 centis ősmaradvány szinte az állat teljes csontvázát tartalmazza, a farok vége ugyan hiányos. A nyaki és farokrészi csigolyacsontjai még a fiatalokra jellemző módon nincsenek teljesen bezárulva, illetve a szemüregének aránya is az állat ifjú voltára utal.

Az állat fosszíliájában a gégefő elemeként ismert és azonosított, megkövült kannaporc vizsgálatából tudtak a kutatók arra következtetni, miféle hangot adhatott ki a kis dinoszaurusz. Ez a második ilyen ősmaradvány. Az elsőre pár éve egy mongóliai páncélos dinoszaurusz, egy Pinacosaurus leletén sikerült rábukkanni, azonban ez az állat a kréta időszak végén élt, vagyis mintegy 80-90 millió évvel a most azonosított kínai dinó után.

A Pulaosaurus esetében a porc az állkapocs alatt, kétoldalt helyezkedett el, alakja levélre hasonlító, ami olyan, mint a madaraké – ebből következtettek a kutatók a madárszerű hangra is. A kannaporc szabályozza a gégefő hangrését, annak nyitásáért és zárásáért felelős izmok munkáját, ezzel pedig meghatározza a szabályozható hangadást. A megismert maradványok alapján az állat hangja olyasmi lehetett, mint egy igen öblös hangon megszólaló, károgó varjú vagy holló, esetleg a strucc „éneke” .

A Pulaosaurus kannaporca a mai madarakéhoz hasonlóan igen vékony, kissé hajlított ívű volt, ezzel pedig alapvetően tért el a hüllők primitívebb kannaporcától. A Pulaosaurus egyik kannaporcán olyan vájatokat is azonosítottak, amelyek azt jelzik, hogy ott a gégefő más elemeivel kapcsolódhatott össze – ez volt az a bizonyíték, amely alapján a kutatók leszűrték, hogy a hangadásban részt vehetett. E porc maga nem bizonyítja, hogy valóban volt is hangja, de azt igen, hogy képes lehetett valamiféle hangot kiadni azáltal, hogy tudta szabályozni a gégén átáramló levegőt.

Ez a kövület egyúttal arról is tanúskodik, hogy a hangképzés képessége jóval hamarabb kialakulhatott a dinoszauruszok körében, mint gondoltuk.