Gyorsabban gyalogolnak a városlakók, mint pár évtizede

A városi életmódra gyakran aggatják a „felgyorsult” címkét, egy új kutatásból úgy tűnik, sose volt ez még ennyire igaz, mint ma. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói videófelvételek elemzésén keresztül jutottak erre a következtetésre, és a PNAS folyóiratban publikálták eredményeiket. A kutatók az USA három nagyvárosát vizsgálták, 1980-2010 közti időszakban készült videókon, és úgy találták, 15 százalékkal gyorsabban gyalogoltak az emberek, az utcákat, köztereket járók létszáma pedig 14 százalékkal csökkent.

William Whyte urbanizációkutató, szociológus 1980-ban készült felvételeit vizsgálták meg (lásd a videóban alant), majd az akkori felvételek helyszínein később készültekkel hasonlították össze, gépi tanulás segítségével. „Megváltoztunk az elmúlt 40 évben” – mondta Carlo Ratti professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Amilyen sebességgel gyalogolunk, ahogy másokkal találkozunk a nyilvános helyeken – azt látjuk, hogy átalakult a közterek használata, jóval inkább átjárásra, nem pedig találkozásokra szolgál ma már.”

Az új helyzet a nyilvános terek tervezésében is fontos információ, hiszen másképp kell kinézzen egy utca, ahol csak végigrobog az ember, és másként az, ahol társas élet is zajlik. Azonban arra is oda kell figyelni, hogy a közterek fontos ellenpontjai lehetnek a digitális polarizációnak. A közterek fejlesztésével alkalmasabbá tehetjük azokat a találkozásokra.

Whyte 1978-80. között négy nagyvárosi közterületen készített felvételeket a saját urbanizációs kutatásaihoz, amelyeket aztán Keith Hampton és kollégái digitalizáltak. A felvételek helyszíneit felkeresve, ugyanazon időszakokban és napszakokban, mint amikor Whyte készítette a sajátjait, megismételték a felvételeket. E felvételek összehasonlításában most mesterséges intelligencia elemzését vették igénybe.

Volt, ami nem nagyon változott. 1980-ban a járókelők 67 százaléka járt egyedül, 2010-ben 68 százalék. 1980-ban ezen emberek közül 5,5 százalék csatlakozott valamely csoporthoz, 2010-ben viszont már csupán 2 százalékuk. Elképzelhető, hogy ennek részint az az oka, hogy a találkozásokat, társas kapcsolatainkat ma már jórészt mobiltelefonon szervezzük, így kevesebb igény van a hasonló tereken találkozásra.

Whyte felvételeit megnézve az emberek azonban gyakrabban is néztek egymásra. „Olyan helyek voltak a közterek, ahol beszélgetésbe elegyedhettünk, vagy összefuthattunk egy baráttal, akkor még nem voltak online lehetőségek erre. Ma inkább először küldünk egy üzenetet, amelyben megbeszéljük, hogy találkozzunk egy megadott helyen” – magyarázta Ratti.

A másik ok a ritkábbá váló köztéri találkozások mögött az lehet, hogy jóval inkább valamilyen kávézóban vagy más, hasonló helyen zajlanak ezek, mint az utcán. „Az utcán lófrálás helyett a légkondicionált, kényelmesebb és intimebb beltéri helyekre vonultunk a társas kapcsolatainkkal.” 1980-ban még számos nagy kávéházlánc nem létezett, és az ilyen intézmények jóval ritkábbak is voltak a korabeli nagyvárosokban.

A kutatók európai helyszínekről, 40 térről is felvételeket gyűjtenek most, hogy feltárják, itt milyen a helyzet, miként használják az emberek a köztereket társas kapcsolataikban.