Feltárult egy 460 millió éves talizmán története

A mai Spanyolország területén, Armea római kori településéről, egy házhoz tartozó szemetes gödörből került elő az az aprócska, alig 2 centis, vöröses színű trilobita kövület, ami nemcsak a régészek, de a paleontológusok figyelmét is felkeltette. Az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatásban vizsgálták meg ezt a maradványt, amely az első, római korból előkerült trilobita is egyben.

A kövületek már ősidők óta izgalmas tárgyak az ember számára, akkor is, ha igazából fogalma se volt elődünknek, hogy mit tartott a kezében. Ezekhez nem egyszer valamiféle mágikus hatást is kötöttek.

A jobban felismerhető, nagy darab csontokat, mint például a mamutokét, gyakran a mitológiai lények, például óriások csontjainak tartották, időnként ezek afféle ereklyeként a szentélyekbe kerülve a vallásos tisztelet tárgyaivá váltak. Augustus császár fosszíliákból álló „óriás” és „tengeri szörny” csont-magángyűjteményét a Capri szigetén álló villájába látogatók megtekinthették – mit sem sejtve a tárgyak valós természetéről. Tiberius császár egyenesen expedíciókat küldött kis-ázsiai helyszínekre az ősmaradványok, csontok begyűjtésére.

A kisebb ősállatok maradványait azonban valószínűleg még sokkal titokzatosabbnak tarthatták elődeink, mivel semmire se hasonlítottak, amit a hétköznapi életből vagy a legendákból ismert az ember. Idősebb Plinius leírt egy olyan talizmánt, amely vöröses színű volt, skorpióköveknek nevezték a görögök s nyomukban Plinius is. A talizmán a skorpió marása ellen védett – a most talált lelet akár e különös ékszercsoport első ismert képviselője is lehet.

Az 521 millió éve már létezett trilobitákat ma már jól ismerjük, nagyrészt értjük is őket, gyakoriak a kövületek közt. Egy időben háromkaréjú ősrák névvel emlegették őket, ám ez a nem igazán szabatos elnevezés azóta kikopott a használatból (a trilobiták utód nélkül pusztultak ki, nem ősei a ma élő rákoknak).

Az armeai lelet a Colpocoryphe nemzetség képviselője volt, és úgy 460-470 millió évvel ezelőtt, az ordovícium időszakban élt. A vizsgálatokból tudjuk, hogy nem egy elpusztult állat teljes maradványa ez, hanem egy fejlődése során levedlett páncél torának és farkának része, ami a szerencsés véletleneknek köszönhetően kiváló állapotban maradt fenn.

A vöröses színű kövületet emberi kéz alakította át, annak alsó részét több helyen szabályosabbra csiszolták, hogy így viselhető formát öltsön. Az állat egykori háti oldalának izgalmas mintázatára azonban vigyáztak, ezt megőrizték a megmunkálása során A kutatók feltételezése szerint amulettként, medál, vagy karkötő díszeként hordhatta tulajdonosa, és valószínűleg bűvös erőt tulajdoníthattak neki.

430 kilométerre, az Ibériai-félsziget középső régiójában találhatták. Ez pedig arra is utal, hogy szándékosan vitte valaki a római településre, mert érdekesnek, értékesnek vélhette.

A római korban a kisebb fosszíliákat előszeretettel viselték amulettként, mivel mágikus erőt tulajdonítottak nekik. A trilobiták testfelépítésére feltűnően hasonlító üveggyöngyöket („trilobitenperlen” ) jól ismerünk, könnyen lehet, hogy nem a véletlen műve, hogy ezek a gyöngyök az ősállatra hasonlítanak. Magukat a trilobita kövületeket, bár kövületként gyakoriak, azonban alig néhány régészeti lelőhelyről ismerjük, és ez a mostani lelet az első, amely római lelőhelyről került elő.