Teljesen megváltozott a Tisza alig több mint száz év leforgása alatt

A Tisza alföldi szakasza évszázadokon át, természetes úton formálódott, majd az ember kezdte el átalakítani. Magyar kutatók egy új tanulmánya megmutatta, hogyan formálta át a Tiszát ez a beavatkozás.

A vizsgálathoz 1838 és 2017 között készült térképeket, a meder keresztmetszeti felméréseit és vízépítési dokumentumokat elemeztek. A kutatók összesen három jelentősebb beavatkozást definiáltak:

1. az 1846-1890 között végrehajtott kanyarulatátvágásokat, amelyek hatására a folyó hossza csaknem 40 százalékkal csökkent,
2. az 1930–1960 között megépített partvédőművek létesítését a folyószakasz 44 százalékán,
3. valamint az 1970-es években épített és üzembe helyezett vízlépcsőket.

Az eredmények azt mutatják, hogy a Tisza a beavatkozások hatására egyre mélyebbre ásta magát, átlagosan 1,2 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a meder legmélyebb pontjait összekötő vonal, mint 1890-ben. A mederszélessége is jelentős változáson ment keresztül: a 20. században a kezdeti átlagos 203 méteres szélesség mára 126 méterre csökkent.

Ezzel együtt a folyó hordalékmérlege is megváltozott, vagyis az, mennyi anyagot mozgatott meg a Tisza az egyes felmérések között.

A kutatók azt találták, hogy jelentősen kevesebb hordalékot szállít a folyó a jelenben, mint az elmúlt másfél évszázadban, sőt mára medréből több üledék távozik, mint amennyi érkezik, vagyis jelenleg is mélyül.

A szakértők szerint ez a jövőben a partbiztosítások egyre gyakoribb károsodásához vezethet majd. Ezek leomlása a meder kiszélesedését, ezzel együtt pedig hordaléknövekedést eredményezhet, valamint hozzájárulhat ahhoz is, hogy az árvizek alacsonyabb vízszinttel vonuljanak le

Ezzel szemben, ha a partbiztosításokat helyreállítják, az további mélyüléshez és mederszűküléshez vezethet. Ez egyrészt az árvizek tetőző vízszintjének emelkedését, másrészt a talajvízszint süllyedésén keresztül a vízháztartási problémák súlyosbodását okozhatja.

Ebből is látszik, hogy a 19. század közepén elinduló folyószabályozások máig érezhető hatást gyakoroltak a Tiszára és ezzel együtt a régió vízgazdálkodási lehetőségeire.