Kiderült, miként maradhat egészséges a petesejt hosszú évtizedeken át

A test leghosszabb életű sejtjei a petesejtek, ezeket születésüktől fogva hordozzák a nők (illetve a nőstény állatok), egészen a szaporodóképes kor végéig. A sejtjeink úgy általánosságban azonban nem azért rövid életűek, mert nincs kedvük hosszabbhoz, hanem amiatt, hogy a különféle sejtkárosító folyamatok hatásai miatt elpusztulnak.

Számos mechanizmus létezik, amely e folyamatok ellen dolgozik és folyamatosan takarítja-javítja a sejteket, de egy idő után már túl sok a káros anyag vagy épp a hibás fehérje ahhoz, hogy elbírjon velük. Az emberi petesejtek hosszú élettartama során nem is efféle módon zajlik az „állagmegóvás”.

Egy új kutatásban, amely az EMBO Journal folyóiratban látott napvilágot, azt tárták fel, miként képes megőrizni egészséges formában a fehérjéit a petesejt. A kutatásról a The Scientist számolt be. A legmeglepőbb eredmény az, hogy szemben az egerekkel, amelyek fokozott sejttisztító folyamatokkal tartják fenn petesejtjeik egészségét, a nők szervezete éppen lefékezi e folyamatokat. Az emberi petesejtekben csökken a fehérjebontó aktivitás, s ezzel csökken a sejtre nehezedő stressz.

Egy egészséges sejtben a hibás vagy épp károsodott fehérjéket eltávolítja egy mechanizmus, azonban ez a sejtgépezet az idő előrehaladtával egyre kevésbé hatékonyan képes működni. Az egerekben ez úgy zajlik, hogy a fehérjéknek és a lebontásuknak kijelölt helye van a sejten belüli hólyagocskákban, valamint maguk a fehérjék rendkívül hosszú életűek.

Az egerek kutatása alapján az volt az elfogadott elmélet, hogy az emberi petesejtekben is hasonló folyamat játszódhat le. A kutatócsoportnak azonban most sikerült ezt az elképzelést cáfolni. Kiderült, hogy az emberi petesejtek voltaképp visszafogják a fehérjebontást, és csökkentik az anyagcseréjüket – ezzel növelve az élettartamukat.

A kutatók több mint 100 emberi petesejtet (érett és még éretlen is volt ezek között) vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy miként takarítják e sejtek magukat. A két sejten belüli fehérjebontó módszert (proteaszómás, illetve lizoszómás) követték azzal, hogy speciális festékanyagokkal színezték meg a sejtek egyes elemeit, és ez láthatóvá tette, mi játszódik le a sejtekben.

Az egerekkel ellentétben csökkenést figyeltek meg mindkét fehérjebontó aktivitásban, ahogy a petesejtek érése zajlott. Az is kiderült, hogy az érett petesejtekben kevesebb lebontó egység található, mint az éretlenben, ez pedig arra utalt, hogy a petesejtek csökkentik ezek tevékenységét.

Arra is felfigyeltek, hogy az a festékanyag, amellyel a lizoszómákat jelölték meg, a sejthártya közelében gyűlt össze – ez pedig arra utal, hogy a petesejtek számos lebontó hólyagocskát kiürítenek a sejten kívüli térbe. A további mérésekből feltárult az is, hogy egyébként a petesejtek anyagcsere-aktivitása csökkent az érés során, vagyis egyre kevésbé voltak aktívak a megtermékenyítésre való felkészülés idején.

A kutatók szerint az alacsony anyagcsere-aktivitás egyúttal azt is magyarázza, hogy miként képes a petesejt megőrizni egészségét, mivel így megakadályozza a káros reaktív oxigéngyökök (ROS) felhalmozódását. Az is világossá vált, hogy miért nincs hatásuk azoknak az étrendkiegészítőknek, amelyekkel pont ezt az anyagcsere-aktivitást igyekeznének fokozni a termékenységi problémákkal küzdőket kezelők. A szakemberek most arra jutottak, hogy a petesejtek visszafogott anyagcseréjét hasznosabb volna fenntartani, ha szeretnénk megőrizni a petesejtek egészséges állapotát.