Kiderült, hogy a krumpli egyik szülője a paradicsom

A burgonya ma a világ egyik legfontosabb élelmiszernövénye, amely nemcsak kulcsszerepet játszik a globális táplálkozásban, hanem egy igen különleges evolúciós múltat is rejt. Egy új kutatás szerint a burgonya nem egyenes ági leszármazottja egyetlen ősi növényfajnak, hanem két eltérő növénycsoport kereszteződéséből született meg, 8–9 millió évvel ezelőtt. Ez a hibridizáció tette lehetővé a gumók kialakulását, és ezzel együtt a burgonyafélék fajgazdagságának robbanásszerű növekedését is.

Mi történt ekkor, ami serkenthette a fajok kialakulását? Az Andok egy része, a mai Altiplano térsége  ekkor emelkedett ki, korábbi magassága duplájára nőtt. Az ilyen változás alaposan átalakította a terület klímáját is, a hegyek pedig egymástól elkülönült élőhelyeket hoztak létre. A magasabb régiókban nemcsak hidegebb lett, hanem szárazabbá is vált a korábbiakhoz képest a terület.

A kutatók összesen 128 növény – krumplifélék, paradicsomok és más Solanum-nemzetségbe tartozó fajok – genomját elemezték és hasonlították össze. Ezek közt volt a gumó nélküli vad burgonyaféle, a Solanum etuberosum is (a gumót adó burgonya neve a nagyon hasonló Solanum tuberosum).

A vizsgálatok feltárták, hogy minden mai burgonyaféle (a petota-csoport tagjai) a 8-9 millió éve lezajlott hibridizáció eredményeiként születtek. Az esemény nem járt kromoszómaszám-változással, és az újonnan kialakult fajokban felváltva találhatók a paradicsom és a burgonyaféle ős génjei.

Ma rengeteg burgonyafaj létezik, ezeket persze nem az áruházak zöldséges pultjain, hanem a latin-amerikai házikertekben, az Andok városainak piacain fogjuk megtalálni.

Mind a paradicsom, mind a krumplifélék képesek föld alatti rizómákat fejleszteni, azonban egyes egyedül a hibrid és ennek leszármazottai (vagyis a petota-csoport) hoznak létre valódi gumókat. A gumók nem a véletlennek köszönhetők, hanem a két szülőfaj génjeinek kombinációja hozta létre őket. A gumók fejlődését szabályozó gének egy része a paradicsomféléből, a másik része a gumótlan krumpliféléből ered, és bár önmagukban nem tudnak gumót létrehozni, keveredésük, együttes hatásuk révén már igen.

A gumó a szaporodás egy korábban nem ismert stratégiáját adta: így azok a növények is utódokat hagyhattak maguk után, amelyek képtelenek voltak termést és magot érlelni. Úgy is mondhatnánk, hogy afféle biztonsági tartalékként jöttek létre. Ez a képesség az Andok magashegyi környezetében különösen előnyösnek bizonyult, így jöhetett létre az a 107 vad burgonyafaj e térségben, amelyet ma ismerünk.

A petota-csoport növényei elődeiknél jobban tűrik mind a hideget, mind a szárazságot, ami érthető, ha a környezeti átalakulásokra gondolunk, amelyek során e fajok létrejöttek. A termesztett burgonyafajták száma ma 4-5 ezerre rúg! A vad fajokat mindmáig gyakran használják a nemesítők, segítségükkel jobb stressztűrő, vagy épp betegségeknek ellenállóbb változatokat lehet kinemesíteni.