A közösségi média külön algoritmus nélkül is szélsőségessé válik

A hazai közösségi média használók számára nem kell bemutatni azt, mennyire polarizálttá válik egy-egy virtuális közösség. Ma már szinte közhely, hogy ez annak köszönhetően alakult így, hogy az algoritmus az ember ízlésének, nézeteinek megfelelő, azt tükröző tartalmakat mutat. Úgy tűnik azonban, hogy nem szükséges semmiféle algoritmus ahhoz, hogy ez kialakuljon!

Két holland kutató nemrégiben modellezéssel, és mesterséges intelligencia segítségével vizsgálta meg, mi is történik egy egészen primitív, algoritmus nélküli közösségi média felületen. A kutatást, amely egyelőre nem esett át szakmai ellenőrzésen és nem került még hivatalos folyóirati közlésre, a Science ismertette. 

Virtuális felhasználók modellkörnyezetben

Aki csak egy picit is tudatos közösségi média felhasználó, az már minden bizonnyal találkozott olyan kifejezésekkel, mint az információs buborék, visszhangkamra, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember leginkább csak a neki tetsző nézőpontokkal, témákkal találkozzon. Emiatt nem ismeri meg az ettől eltérő, esetleg ezzel ellentétes véleményeket, így könnyen szélsőségessé válnak a nézetei. A kutatók azt igyekeztek megvizsgálni, hogy mit lehetne tenni azért, hogy ez ne így történjen, lehet-e vajon valamiféle külső beavatkozással szabályozni a közösségi médiát úgy, hogy elkerüljük a polarizációt.

Ehhez egy közösségi média modellt készítettek, amelyben valós emberi tulajdonságokkal rendelkező, ám kitalált, virtuális személyiségek voltak a felhasználók. A modell nem rendelkezett olyan irányító algoritmussal, amelynek az lett volna a feladata, hogy a felhasználó számára tetszetős posztokat mutogassa, és hosszú ideig tartsa a felhasználót a felületen.

Azonban a modellben így is lejátszódtak a valós közösségi médiából ismert káros jelenségek. Ehhez mindössze arra volt szükség, hogy a posztokat meg lehessen osztani, és követni lehessen más felhasználókat.

A kutatók nagy nyelvi modellek segítségével hoztak létre virtuális felhasználókat, amelyek hasonlóan működtek, mint egy chatbot. Arra voltak kíváncsiak, mi szükséges ahhoz, hogy a közösségi média három nagy negatívuma kialakulhasson: a visszhangkamra (ahol ugyanolyan véleményekkel találkozunk, mint a mienk), a befolyás koncentrálódása (vagyis ahol a már jobban ismert felhasználók még ismertebbé válnak), illetve az extrém, erős érzelmeket tükröző hangok felerősödése.

Valódi tulajdonságok, emberi viselkedés

Az 500 létrehozott virtuális felhasználónak mindnek volt kora, neme, politikai-vallási nézetei, iskolázottsága. Háromféle nagy nyelvi modell segítségével személyesítették meg ezeket a tesztekben, kiegészítve az alap jellemzőket olyasmikkel, mint hobbi, foglalkozás. Később a modellben e tulajdonságok szerint hoztak döntéseket a virtuális felhasználók. Háromféle feladatuk volt: egy 210 ezer cikkből álló listából választaniuk kellett egyet, amelyről posztot írtak; meg kellett osztaniuk egy másik felhasználó posztját, illetve követést kellett beállítaniuk egy másik felhasználóra annak profilja alapján.

A tesztek alapján pusztán ez a háromféle tevékenység tökéletesen előállította a közösségi médiára jellemző „betegségeket”. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy mivel lehetne ezt valahogyan csökkenteni, hat, a szakirodalomból vett javaslatot próbáltak ki:

• Időrendi hírfolyam – megszűnt az algoritmikus rangsorolás.
• Domináns tartalmak visszafogása – kevésbé látszanak a sokszor megosztott posztok.
• Ellentétes nézetek előtérbe helyezése – több tartalom az ellentétes oldalról.
• „Hídépítő” algoritmusok – az empatikus, érvelő posztok kiemelése.
• Látható statisztikák elrejtése – azért, hogy ne befolyásoljanak követő- és megosztásszámok.
• Felhasználói életrajzok elrejtése – kevesebb identitásalapú szűrés.

Ezek eredményei azonban nem hoztak igazán nagy változást, mindegyik egy-egy kis részletet alakított át, és sok esetben csak rövid ideig tartott a változás, de az egész közösségi média élmény nem változott meg miattuk. Ez azt jelenti, hogy nem a különböző algoritmusok, szabályozó irányelvek teszik polarizálttá a közösségi médiát, így ezek átalakítása nem fog változást hozni.

A közösségi média problémáinak gyökere abban rejlik, hogy a felhasználók érzelmi alapon alkotnak hálózatokat és osztanak meg tartalmakat.

Úgy tűnik, a közösségi média jelenlegi felépítése és működése önmagában termeli ki ezt a fajta polarizációt, és ahhoz, hogy megszüntessük, alapjaiból kell egészen újszerű módon kialakítani majd a jövő közösségi médiáját.

Egyes szakemberek szerint nem ennyire rossz a helyzet. Könnyen lehet, hogy a kutatók által használt nagy nyelvi modellek már eleve magukban hordoztak olyan viselkedésmintákat, amelyek a mai közösségi médiára jellemző szélsőségeket okozzák.

Ez természetesen elképzelhető, mivel a modellek betanításában is a valós, toxikus közösségi média környezet játszott szerepet. Ez azt jelentené, hogy nem szabad ilyen könnyen feladni, vagyis nem reménytelen az, hogy megfelelő szabályzással jobbá lehetne tenni a közösségi média használatát.