Az ismétlődő hőhullámok felgyorsítják az öregedést

Az ember okozta klímaváltozásnak köszönhetően a hőhullámok egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak világszerte. Ennek egészségügyi hatásait ugyan sokat vizsgálják, ám leginkább a rövid távúakat mérik fel – holott hosszú távon se marad nyomtalan az efféle stressz. Hongkongi kutatók közel 25 ezer fő bevonásával végeztek felmérést 2008-2022 közti időszakban.

A vérből kimutatható különféle jelzőmolekulák segítségével azt vizsgálták, hogy az egyének születési életkora és biológiai életkora között milyen különbség volt kimutatható a hőhullámok hatására. A kutatásról a Nature Climate Change folyóiratban számoltak be.

A 15 év során a méréseket egy-egy kétéves időszakra vonatkozóan végezték, vagyis az ezen időszak alatt lejátszódott hőhullámok és a velük párhuzamos egészségügyi változások adták az eredményt. A vizsgálatokat sok ezer esetben számos ilyen kétéves ciklussal megismételték ugyanazon személyekkel.

Az eredmények azt mutatták, hogy a hőhullámok hatására gyorsult az öregedés, de csupán azon esetekben, amikor a hőhullám tartósabbnak (4 nap vagy annál hosszabb) bizonyult. Minél hosszabb ideig tart egy hőhullám, annál erősebb hatást lehetett észlelni.

A plusz öregedés mértéke a kétéves ciklusok során a kétkezi munkásoknál mintegy 2 hónap volt, ez volt a legnagyobb mérték a vizsgálat során. A légkondicionáló nélkül élőkben 16 nap évente a plusz öregedés, a légkondicionálót sokat használók körében viszont nem volt kimutatható. Évi egy héttel többet öregedtek a vidékiek, mint a városiak.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az öregedést gyorsító tényezők gyakran együtt jártak, vagyis vidéken kevesebb a légkondi, több a kétkezi munkás, így ők lehettek a legrosszabb helyzetben.

A hőhullámok öregítő hatását dohányzáséval összemérhetőnek tartják a kutatók, egy kétkezi munkás számára ez nagyjából olyan hatású, mintha napi 7-8 szál cigarettát elszívna.

A mérések azt is kimutatták, hogy az évek során a hőhullámok okozta hatások egyazon egyén esetében egy picit csökkentek (de még véletlenül se tűntek el), vagyis valamelyest igyekezett hozzászokni a szervezet. Különösen fontos volna azonban, ha a leginkább veszélyeztetett csoportok helyzetét érdemben javítanák, például a légkondicionáló hozzáféréssel.

Felmerül persze, hogy mi állhat ennek a változásnak a hátterében? A kutatók szerint több folyamat is beleszólhat, így például a telomérák (a kromoszómák záróelemei) rövidülése, a szabad gyökök keletkezése és DNS-károsító hatása, vagy épp a hőstressz okozta mitokondrium-károsodás. Bár az évente néhány hét plusz öregedés nem tűnik soknak, ez halmozódik, és összességében ugyanolyan komoly népegészségügyi problémát jelenthet, ahogy más, halmozódó hatású problémák, mint a káros szenvedélyek is.