Mesterséges intelligencia segít észlelni, ha valaki felébredhet a kómából

A kómának létezik egy olyan változata, amikor az ember észleli a környezetét, de nem tud reagálni rá, ezt rejtett tudatosság néven ismerjük, vagy szakkifejezéssel a kognitív-motoros disszociáció állapotaként nevezik meg az orvosok. Ha egy ilyen emberhez beszélnek, érti azt, de nem tud fizikailag reagálni, viszont, ha agyi képalkotó eljárással vizsgálják, akkor észlelhető. Így például ha megkérik az illetőt, hogy mozgassa az ujjait, erre ugyan képtelen lesz, de aktiválódnak azok az agyterületei, amelyek az ujj mozgatását irányítják.

Egy 2024-es kutatási eredmény szerint minden negyedik kómában lévő beteg ebben az állapotban lehet. Azonban az ennek megállapításához szükséges agyi képalkotó vizsgálatok költségesek és igen bonyolultak, ezért nem lehet rutinszerűen alkalmazni.

A bevett eljárás során az orvosok igyekeznek megítélni a beteg állapotát, szubjektív vizsgálat alapján. Az emberi szem viszont nem feltétlenül veszi észre az egészen aprócska moccanásokat, így nem is mindig észlelheti a beteg válaszreakcióit.

Nemrégiben egy amerikai kutatócsoport a Communications Medicine folyóiratban Arról számolt be, hogy gépi tanulással oktatott mesterséges intelligencia képes volt nem egyszer napokkal korábban észlelni a rejtett tudatosság jeleit, mint az orvosok.

kutatók 37 nemrégiben agysérülést szenvedett ember arcmozgásának részleteiről készítettek rendkívüli részletességű felvételeket, miközben utasításokat (pl. nyisd ki a szemed, vagy öltsd ki a nyelved) adtak a betegnek. A felvételeket egy MI segítségével elemezték, azt vizsgálva, hogy vajon az arcon látható mikro-mozdulatok vajon megfelelhetnek-e az utasításra adott válaszreakciónak.

Az MI 36 esetből 30-ban képes volt felismerni a szem kinyitására utaló mikromozdulatot, illetve 17-ből 16 esetben a száj mozdítását detektálta (ez csak a megfelelő videók esetében volt lehetséges, mind a kétféle mozdulatnál). Közülük 5 páciens nem produkált később olyan mértékű válaszreakciókat, amiket az orvos is meglátott – a többiek azonban igen.

Magyarul, az MI észlelte, hogy a beteg, ha csak nagyon lassan is, de kezd egyre inkább „kijönni” a kómából. Az MI a szemmozgást átlagosan 4,1 nappal előbb észlelte, a szájmozgást pedig 8,3 nappal korábban, mint a szakorvos.

Minél nagyobb és minél több mozgást produkál egy páciens, annál jobbak a gyógyulási kilátásai – az MI pedig segített ezeket jóval korábban észlelni. Az észlelt válaszjelek tudatában aztán az orvosok megfelelő terápia mellett dönthetnek, míg a jeleket nem látva csak palliatív kezelésben részesül a beteg.

Az aktív gyógykezeléssel természetesen ismét csak javulnak a kilátásai. „Minden egyes napnak jelentősége lehet” – mondta el Jan Classen idegkutató a Scientific American-nek. Egy független kutatásból ismert, hogy minél előbb kezdődik el a rehabilitáció, annál jobban lehet javítani a beteg állapotán.

A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy az MI segítségévek olyan, hosszú távú „elfekvő” páciensek között is találnak olyanokat, akikben a háttérben pislákol a tudatosság állapota. Az, amikor egy sérülés után valaki visszanyeri az öntudatát, sosem egy lineáris folyamat, hanem megjósolhatatlan és lépcsőzetes, inkább egy villanykörte pislákolására hasonlít.

A kutatók a következőkben azt szeretnék kideríteni, hogy a rejtett tudatosságú páciensek képesek-e mikro-mozdulatok révén megválaszolni eldöntendő (igen – nem) kérdéseket. Ha ezt sikerülne elérni, az azt is jelentené, hogy kommunikálni tudunk ezekkel az emberekkel, és így ők maguk is beleszólhatnak a kezelésükkel kapcsolatos döntésekbe.