Így lett a korrupciós botrányból mamutevolúciós sikertörténet

Mexikóváros rég kinőtte az eredeti repülőterét, amit bővíteni se lehetett, ezért szükség volt egy újra. El is kezdődött a Texcoco területén egy új légkikötő építkezése, azonban a költségek az egekbe szöktek, és ennek igen valószínű, hogy a hatalmas léptékű korrupció volt az oka. Emiatt is válhatott kampánytémává a korrupt építkezés leállítása és egy egészen új, de olcsóbb reptér építése.

2018-ban a választás megnyert elnök ígéretéhez híven leállította a korrupcióban nyakig álló építkezést, és egy közeli katonai bázison hamarosan bele is fogtak az ígért új, és olcsó reptér építésébe. Szinte az első kapavágások már mamutcsontokba ütköztek azonban – számolt be a Science.

A mamut talán a legismertebb ősállat, és nem csak azért, mert elődeink is találkoztak velük közvetlenül.

Meglehetősen sok mamutmaradvány került elő és kerül elő mindmáig, ám ennek ellenére is hézagosak az ismereteink az evolúciójukról.

Genetikai elemzéseket jórészt csak az eurázsiai mamutokon végeztek, az amerikai fajukról alig akad információnk. Épp ezért minden egyes új példány kincs lehet.

A reptér építésére először 6 régészt hívtak dolgozni, de ahogy sorra kerültek elő a mamutmaradványok, a számuk igen gyorsan 56-ra duzzadt. A munkálatok újra és újra leálltak az ősmaradványok miatt, így jelentősen át kellett szervezni a feladatok sorrendjét az építkezésen, hogy a munka is haladhasson, és a maradványok is megfelelő kezekbe kerülhessenek.

A reptér 2022-re elkészült, és ezzel párhuzamosan mintegy 50 ezer jégkori csontot is kiemeltek. Legalább 500 mamut, 200 teve, 70 ló, 15 óriáslajhár és rengeteg más állat, valamint egy vadászat közben elhunyt ember csontjai is a szakemberekhez kerültek.

Ez a hatalmas leletegyüttes vetekedik a kaliforniai La Brea kátránytavainak világhírű leleteivel!

A legtöbb mamut a hideg tundrák lakója volt, így a jól ismert gyapjas mamut (Mamuthus primigenius), azonban egy ága e csoportnak, az amerikai mamut (Mamuthus columbi) egészen délen, Costa Rica területén is megélt. Vajon milyen ősei lehettek e fajnak? A mexikói kutatóknak most először sikerült DNS-t kinyerni e faj mexikói képviselőiből, a reptér építkezése során előkerült csontokból.

A mamut őstörténete rendkívül sokszínű. Eredetileg afrikai ősökből jött létre, mintegy 6 millió éve, majd 3 millió éve már Eurázsia területét taposták hatalmas lábaik. Az amerikai mamut a gyapjas testvérénél nagyobb termetű volt, ám érthető okból nem viselt vastag bundát. 2021-ben már kiderült, hogy e faj hibdrid, és az igen elterjedt gyapjas mamut meg egy szibériai faj, a sztyeppei mamut (M. trogontherii) kereszteződéséből alakult ki, néhány százezer éve. A későbbi történetét azonban homály fedte.

A mexikói kutatócsoport most nemcsak a leletek mentésében, hanem azok vizsgálatában is jeleskedett. 73 hatalmas mamutfog – ezek cipős doboz méretűek – belsejébe fúrtak bele és vettek mintát DNS-vizsgálat céljával. Mivel meleg égövben a sejtmag DNS sokkal gyorsabban lebomlik, ezért a kutatók az anyai örökségből származó mitokondriális DNS-t keresték, aminek nagyobb esélye van fennmaradni. Ám még így is szenzáció volt, hogy a 73 fogból 61 mitokondriális genomot sikerült kiolvasni!

Az elemzésekből kiderült, hogy az egykori mexikói amerikai mamutok eltértek az USA és Kanada területén találtaktól. Ezek a meleg égövi állatok még távolabb kerültek a gyapjas mamut ősöktől! Olyannyira, hogy a kutatókban felmerült, talán külön fajként kellene kezelni, és mexikói mamutnak nevezni a 300-400 ezer éve levált rokoni ág képviselőit.

Azzal, hogy ilyen nagy a különbség az északi rokonokhoz képest, azt is jelenti, hogy a szibériai és a gyapjas közti hibridizáció nem egyetlen, hanem egyidejűleg több alkalommal lezajlott. Ennek hatására több kissé különböző amerikai mamut vérvonal is kialakult és elterjedt a kontinensen.

A mexikói feltárásban előkerült mamutcsontok 11-16 ezer évesek, vagyis abból az időszakból valók, amikor már erősen hanyatlott a kontinens jégkori megafaunája. Érdekes módon azonban a kihalóban lévő északabbi testvéreikkel szemben e mexikói populáció meglehetősen stabil állományú volt.

A kutatók szerint ez az itteni körülményeknek, valamint e mamutok sokszínűbb étrendjének köszönhető. Ez azt eredményezte, hogy a mexikói mamutok sokkal nagyobb eséllyel találtak alkalmas élelmet, mint a specializáltabb étrendű északi rokonok. A jégkor végén a klíma kilengései hol az egyik, hol a másik típusú növényzetnek kedveztek – ez pedig létfontosságú volt a megafauna túlélésében. Végül azonban a mexikói mamutok végórája is elérkezett, valószínűleg komplex okokkal a háttérben.

A hatalmas őslénytani kincsnek eddig csak egy egészen apró töredékét vizsgálták meg tudományos alapossággal, rengeteg munka és meglepetés várhat még. E csodálatos leletegyüttes csak egy ok arra, hogy miért is érdemes a korrupció ellen küzdeni.