Közvetett utánzással tanulnak az arapapagájok

Az ember esetében a különböző társadalmi normák elsajátításához gyakran szükség van arra, hogy a tanuló fél megfigyelje, mások miként viselkednek egymással, majd ezt látva ő maga is képes lesz hasonlóan reagálni egy helyzetre. Az egyének e módon válnak egy csoport részévé és vehetnek részt annak kulturális viselkedésében, gyakorlatában.

A kéktorkú ara sok más papagájhoz hasonlóan komplex csoportokban él, amelyek összetétele ráadásul változékony. Ez a típusú társas életmód gyors beilleszkedést és a csoport összehangolódását igényli, amelyet a madarak azzal tudnak leghatékonyabban elérni, hogy közvetett utánzással megtanulják a csoportra jellemző viselkedést.

Nemrégiben egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport  fedezte fel a kéktorkú arák tanulási módszerét, és a Scientific Reports folyóiratban ismertette azt. A kutatók olyan arapapagájokkal végeztek teszteket, amelyek soha korábban nem vettek részt hasonló, közvetett utánzáson alapuló tanulási kísérletekben. A kísérletekben volt egy „bemutató” papagáj és egy vele foglalkozó gondozó, valamint egy elkülönítetten, a bemutató állatot jól megfigyelni képes helyen lévő tapasztalatlan madár.

A bemutató papagáj különféle mozdulatokat hajtott végre a gondozó kézjeleire, például ha az felemelte a mutatóujját, akkor a madár megemelte a lábát, ha kört írt le a levegőben az ujjával, akkor a madár körbefordult. A megfigyelő, tapasztalatlan madárnak a saját gondozója a bemutató után ugyanazokat a gesztusokat mutatta, ha pedig a madár jól reagált (a szomszédban látott szerint), akkor megjutalmazta.

Kontrollként a kutatók úgy is teszteltek egy tapasztalatlan madárcsoportot, hogy azok előtte nem figyelhettek meg másik fajtársat reagálni a kézjelekre. Ezzel kizárták azt a kutatók, hogy a madár ugyanúgy reagáljon a kézjelre akkor is, ha nem látta előtte, miként is „kell”.

A bemutatót végignéző papagájok sokkal gyorsabban és jóval több kézjelre válaszul adott mozgásformát tanultak meg, mint a kontrollként használt, bemutatót nem néző csoport. Ez azt jelenti, hogy a kéktorkú ara képes pusztán azzal tanulni, ha megfigyeli egy fajtársa reakcióit egy bizonyos helyzetben.

Az ember születésétől fogva utánoz, azonban a közvetett utánzásra csak kétéves kor körül válik alkalmassá, ekkorra alakul ki ugyanis a nézőpontátvételi képessége. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ekkortól képes magát beleképzelni mások helyzetébe, felismerni azt, hogy más emberek másképp látnak dolgokat, mint ő maga.

Vagyis ekkor már nem csak lemásolják, hogy mit csinál a másik, hanem megértik azt is, hogy miért egy bizonyos módon reagál valamire. A kutatók szerint a kísérletek eredménye arra utal, hogy e papagájok is képesek lehetnek a nézőpontátvételre.

A papagájok komplex társadalmaik miatt ideálisak a társas viszonyok és tanulás vizsgálatára. Ezek a madarak igen dinamikus, gyakran szétváló majd újból egyesülő közösségekben élnek, amelybe be kell illeszkedniük e madaraknak.

Azzal, hogy képesek közvetett utánzással tanulni, ez a beilleszkedési folyamat nagyban meggyorsul, és ezzel mind az egyén, mind a közösség hatékonyabbá válik. E képességüknek köszönhetően szorosabbá válhatnak a társas kapcsolataik, mivel a megfelelő viselkedés előnyöket jelent e tollas társadalmakban is.

Itt szükséghes kitérni arra, hogy számos nagy testű, színpompás és hosszú életű papagájfajt az ember „halálra szereti”, vagyis a természetben már alig akadnak képviselőik, miközben kalitkák sokasága rejti az örök magányra ítélt állatokat. Érdemes belegondolni abba, hogy egy erősen társas kötődésű madárnak, amely természetes közegében csoportokban, fajtársaival együtt él, milyen élete lehet, ha kalitkába zárják.

A kéktorkú ara a természetben a kihalás szélén áll, világszerte számos tenyészprogramban igyekeznek növelni az állományát. Míg vadon alig 200-300 egyede él csak (az állomány zuhanása az illegális madárbefogásnak „köszönhető”), fogságban mintegy 1000-1100 egyed lehet. A kísérletekben most részt vett madarak a tenerifei Loro Parque állatkert tenyészprogramjának résztvevői közül kerültek ki.