Feltárták a szlávok eredetét és Közép-Kelet-Európát átformáló hatásaikat

A szlávok elterjedése Európa történetének egyik igencsak meghatározó, ám annál kevésbé értett eseménye volt. A szláv népeket először a 6. századi bizánci és nyugati feljegyzések említették, a Baltikumtól a Balkánig, az Elbától a Volgáig letelepedő csoportjaikról számoltak be.

Más európai népekkel szemben azonban mindmáig igen rejtélyesnek bizonyult az eredetük. Egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport több mint 550 régmúltban élt ember genomját vizsgálta meg azzal a céllal, hogy ezt a kérdést megválaszolja. Az eredményeket a Nature folyóirat tette közzé.

A szlávok rejtélyes múltja részint annak a szokásuknak köszönhető, hogy ők elhamvasztották halottaikat, egyszerű házakat építettek, és kerámiáik is különösebb díszítés nélküliek voltak. Sok száz éven át semmi írott nyomot nem hagytak maguk után, de még maga a szláv népnév is rejtélyes, gyakran félreértelmezett módon alkalmazták.

A szlávok eredetéről megoszlanak a történészi vélemények: vagy tömeges migrációval, vagy a helyi népek fokozatos elszlávosodásával, vagy e két folyamat kombinációjával lakhatták be Európa igen jelentős részét. A genetikai adatok most arra mutattak rá, hogy alapvetően egy mozgásban lévő csoporthoz kötődik a szlávság eredete.

A DNS alapján a szlávok a mai Fehéroroszország déli, valamint Ukrajna középső régióját magában foglaló területről, a Dnyeszter és a Don közti vidékről származnak – ez egyébként a nyelvészeti és régészeti adatok is sugalltak már jó ideje.

A 6. századtól kezdődően nagy népmozgások során ez a kelet-európai eredetű örökség Közép- és Kelet-Európa igen jelentős részén elterjedt, átalakította a kelet-német és lengyel területek lakosságát. Azonban ne valamiféle katonai jellegű hódítókra gondoljunk, jóval inkább a családi és rokoni kötelékeken alapuló, rugalmas társadalom térnyerésére.

Az adatok szerint a teljes családok nők és férfiak egyaránt – együtt vándoroltak új lakhelyeikre. Az átalakulás mértékét az határozta meg, hogy milyen volt az a társadalmi forma, amit felváltottak. Úgy tűnik, sosem volt egy nagy, közös szlávság, hanem számos kisebb szláv csoport létezett egymás mellett, párhuzamosan.

Különösen izgalmas a történet Kelet-Németország területén. Az itteni átalakulásokkal létrejött szorb népcsoport a történelem viharai ellenére mindmáig megőrizte azt a genetikai örökségét, amely a középkori szlávokat jellemezte. Lengyelországban sokáig úgy vélték, hogy a szlávság az ország eredeti népessége volt.

Azonban most világossá vált, hogy az első, skandináv vérvonalhoz köthető lakosságát itt is felváltották a keletről érkező csoportok, amelyek a mai lengyel, fehérorosz és ukrán népekhez álltak közel. Míg a népességcsere szinte teljes volt, kis mértékben a korábbi népességgel is keveredtek az újonnan érkezők.

Az észak-balkáni régió egészen eltérő utat járt be a horvátországi genetikai nyomok szerint. Itt a bevándorló kelet-európai csoportok nagy mértékben keveredtek a területen élő korábbi csoportokkal, és gyakran csupán a genom fele érkezett keletről. Nem egy hódító tömeg érkezett, hanem egy hosszan tartó, fokozatos folyamat dominált. Itt egyértelműen a beházasodás és az alkalmazkodás volt a jellemző, ennek köszönhető a Balkán ma oly sokszínű nyelvi és genetikai összetétele.

Dél-Morvaországban is jelentős népességcsere zajlott, amint arról egy második tanulmányban a Genom Biology folyóiratban beszámoltak. Ide is a mai Ukrajna területéről érkeztek szláv kötődésű csoportok, és itt jött létre az első szláv állam, a Morva Fejedelemség is. Cirill és Metód ide érkeztek hittérítőként, és a szláv írásbeliség is érkezésükhöz köthetően itt jött létre.

A szlávok elterjedése valószínűleg az utolsó, kontinens léptékű demográfiai esemény lehetett, amely tartósan átalakította Európa genetikai és nyelvi képét

– mondta Johannes Krause világhírű paleogenetikus, a kutatás egyik vezetője.

Végre megoldódhatott tehát az a rejtély, hogy minek köszönhetően alakult ki az Európa kulturális és nyelvi térképet meghatározó szlávság, és miként válhatott oly sikeressé s egyúttal sokszínűvé e csoport. A szláv siker nem katonai erőnek, hanem demokratikus, alulról érkező kezdeményezésnek köszönhető. Kis csoportok mozogtak, ideiglenes szövetségek születtek, és úgy alakult át a területek népessége, hogy semmiféle kulturális kényszert nem alkalmaztak az újonnan érkezők.

A szláv csoportok kihasználták azt az űrt, amelyet a népvándorlás korában a germán népek által elhagyott területek jelentettek. Kisebb részben pedig a pestis miatti népességcsökkenés is hozzájárulhatott ehhez a lehetőséghez.