Kréta időszaki borostyánt találtak Ecuadorban

A világ számos pontjáról ismerünk kiváló borostyánlelőhelyeket, amelyek zárványaiként a kréta időszaki élővilág képviselői fennmaradhattak. Hazánkban ilyet az ajkait nevű, különleges borostyánok közt találni.

Bár valóban számos izgalmas lelőhely volt eddig, Dél-Amerika hiányzott a világ kréta időszaki borostyán-térképéről. Nemrégiben azonban egy Ecuadori kőbányában borostyánréteget fedeztek fel, amelynek köveiben a Gondwana szuperkontinens egyenlítői régiójának élővilága maradt fenn.

A borostyánokat tartalmazó réteg 108-120 millió éves, és egy olyan átmeneti időszakot fog át, amelyben a folyóvízi majd a torkolati üledéket sekélytengeri váltotta fel. Az ekkor képződött rétegekben már korábban is találtak borostyánt, de csak véletlenszerűen. Magát a réteget is csak korlátozottan lehetett elérni, például folyók bemélyülő partjain, illetve geológiai kutatások során kiemelt kőzetfuratokban.

Az itt képződött borostyánok valószínűleg araukáriafélék gyantájából jöttek létre. Külön érdekesség, hogy kétféle típust lehet megkülönböztetni: az egyik a fák gyökerénél alakult ki és nincsenek bennük ősmaradvány zárványok, a másik a fáról, ágakról cseppkőszerűen lelógó típus, amelyekben viszont megtalálni az egykori élőlények nyomait.

A Genoveva-kőbányában most három olyan réteget is feltártak, amelyek zárványokkal teli borostyánokat is tartalmaznak. Az ezekből vett mintákban 21 élőlény maradványa került elé, köztük különféle legyek, törpeszúnyog, árvaszúnyog, egy bogár, darázsfélék, tegzes, ugróvillás, illetve a liszteskéhez hasonló szipókás rovar. Külön érdekesség, hogy egy borostyán egy pókháló darabkáját tartalmazta, amely a jellemzői alapján egy kerekhálós póké (ilyenek a keresztespókok) lehetett.

A növényvilágot a borostyánokat magában foglaló kőzetekben a cikászfélék, araukáriák, ginkgófélék, ciprusfélék, páfrányok, zsurlók képviselték, de voltak zárvatermők is, illetve számtalan megkövült pollen.

A terület nedves, mocsaras esőerdő lehetett – ezt támasztja alá a vízhez kötött árvaszúnyog és tegzes maradvány, amellett, hogy még szenes réteg is volt a kőzetek közt. A lombkoronaszintet az araukáriák uralták, sűrű volt az aljnövényzet, amelyben a páfrányok sokaságán túl a legkorábbi virágos növények is megéltek már.

Tűzvésznek nyomait nem találták, ami gyökeresen különbözik az északi félteke szárazabb környezetű borostyánlelőhelyeitől. Ez a jelenleg ismert legfontosabb dél-amerikai borostyánlelőhely, ahol a Gondwana trópusi erdőinek élővilága fennmaradt, és ahol bepillantást nyerhetünk az egykori életközösségbe.