Kiderült, miért legelnek füvet a macskák

Macskatartók jól ismerik kedvencük legelési szokását, a cica bekebelez némi zsenge füvet, majd általában egy kis idő múlva ki is hányja. Ebből sokáig arra gondoltunk, hogy rossz a gyomruk, és amiatt legelnek (hasonló vélekedés a kutyák legeléséről is kialakult). Azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a bélparazitáktól igyekeznek e módon megszabadulni.

Egy újonnan, a Journal of Veterinary Behaviour  folyóiratban közzé tett kutatásban új elméletet vetettek fel és igazoltak a szakemberek. A kutatást a Science ismertette.

A kutatók most elektronmikroszkópos vizsgálatok segítségével arra jutottak, hogy a gyomrukban összegyűlő szőrcsomóktól szabadulnak meg a fű segítségével a cicák.

A mosakodás a macskák életének ugyanolyan szerves része, mint a légzés vagy a táplálkozás, rendkívül érdes nyelvükkel fantasztikusan ki tudják tisztítani a bundájukat. Azonban a mosdáskor rengeteg szőrszál a gyomrukba kerül, ahol hajlamos csomókba összeállni. Emellett a zsákmányállatok szőre is a gyomrukba kerül, és a sajátjukhoz hasonlóan irritálhatja is. Sok cica az összeállt szőröktől hányás útján (szőrlabda) szabadul meg.

A kutatók most a fűszálakat vizsgálták meg. Nicole Hughes, aki növénybiológus, és maga is két cica gazdája, éveken át gyűjtögette a kihányt szőrlabdákat, hogy egyszer majd sort keríthessen azok vizsgálatára. Arra volt kíváncsi, hogy vajon az elfogyasztott fűnek lehet-e valami különös tulajdonsága. Amikor Kara Bensel, aki állati viselkedéskutató, csatlakozott a kutató csapatához, akkor került sor e vizsgálatokra.

A kutatók a gyűjtött szőrlabdákból darabokat vágtak le, azokat aranyfüsttel bevonva elektronmikroszkóp alá helyezték. E módszerrel rendkívül részletes képet kaphattak arról, mi is rejtőzik a kihány fű-szőr keverékben.

Kiderült, hogy a fűszálakat borító növényi szőrök tüskeszerű ágacskái megfogták a macska gyomrába került szőrszálakat. A fűfélétől függően e növényi szőrök akár hússzor olyan hosszúak is lehetnek, mint a cica szőrszálainak átmérője, ez pedig tökéletesen alkalmassá teszi arra őket, hogy megragadják a cicaszőrt.

Olyan volt a fűszál, mintha csak a lefolyókból a hajszálak eltávolítására szolgáló duguláselhárító szalag lenne! A macskák belső parazitái sokkal nagyobb méretűek annál, amit a fűszálak szőröcskéi képesek lennének megragadni (mintegy 60-szor nagyobbak a fűszál mikroszőreinél), a macskaszőr szálaihoz azonban ideális a fű. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy sokkal kevésbé valószínű, hogy a macska a paraziták miatt enne füvet.

A macskák által felöklendezett főszálas szőrlabdákban a fűszálakon található szőrök akkorák voltak egyébként, mint az eleséghez kevert rost, amit kimondottan azért adnak a macskáknak, hogy ne tudjon a szőr csomókká összeállni a bendőjükben. Ez akár más ragadozók fűevési szokásaira is igaz lehet – mintegy 100 fajuk esetében írtak le ilyen viselkedést (házi és vad fajoknál egyaránt). Bár a mosakodás sok ragadozóban nem olyan alapos, mint a cicákban, de a zsákmány lenyelt szőre őket is irritálhatja akár.