Már korai elődeink is ehettek gombát

Vargánya, őzláb, pereszke? Aki szereti a gombát, annak az ősz biztosan a kedvenc évszaka, hisz sok gomba ilyenkor terem. Egy nemrégiben az Ecology and Evolution folyóiratban közzé tett kutatás eredménye szerint akár már elődeink számára is kedvelt időszak lehetett ez, a gombában bővelkedő szezon.

Egy nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta meg, hogy vajon a mai vadon élő főemlősök fogyasztanak-e gombát természetes környezetükben. A kutatásról a The Conversation  hasábjain számoltak be a szakemberek.

A kutatók Tanzánia egy nagy kiterjedésű mozaikos, erdős-szavannás területén vizsgálták a csimpánzok, a sárgás babuinok (ez egy páviánfaj) és a fehérarcú cerkófok gombafogyasztását. E majmok esetében leginkább a gyümölcsök, illetve levelek fogyasztására asszociál az ember az eddigi ismereteink alapján. Azonban úgy tűnik, a gomba jóval nagyobb szerepet játszhat az étrendjükben, mint hittük.

A kutatócsoport már több mint két évtizede vizsgálja a majmok étrendjét – ezek az erdőlakó fajok leginkább egymás versenytársai lehetnek. Tudjuk, hogy a csimpánzok egyáltalán nem vetik meg a kisebb majmok húsát, így a kisebbek számára a gyümölcsért zajló versengés akár vérengzésbe is torkollhat.

Vajon hogyan kerülik el a kisebb majmok ezt? Úgy tűnik, a megoldást részint a gomba jelentheti. Kiderült, hogy bár mind a három majomfaj eszik gombát, a két kisebb esetében szezonálisan kiemelt fontosságot kapott a gomba az étrendben.

A cerkófok akkor ettek gombát, ha nem volt érett gyümölcs, ám összességében csak étrendjük 2 százaléka volt gomba. A páviánok viszont jóval többször fordultak ehhez az élelemforráshoz, étrendjük több mint tizede gomba volt.

Az emberi régészeti leletek esetében a táplálékmaradványok közt a gombáról semmit se tudunk, mivel például a csontokkal vagy növényi magvakkal szemben gyorsan lebomlik, és nem hagy maga után észrevehető nyomokat. A főemlősök táplálkozása alapján azonban úgy tűnik, egészen ősi időkre nyúlhat vissza a gombafogyasztás.

A megfigyelések alapján a cerkóf és a csimpánz az esős évszakban evett gombát, amikor nem voltak gyümölcsök, ám a páviánok a száraz évszakban, vagyis a gombában egyébként szegény időszakban is fogyasztották. Volt olyan két havi időszak, amikor a pávián étrendjének több mint 35 százaléka gombából állt.

Emiatt a kutatók úgy vélik, nem egyszerűen kényszerből eszik, hanem kimondottan kedvelhetik a gombát. Ez azt jelenti, hogy ez eltérő fajok számára a gomba más szerepet tölt be.

Világossá vált, hogy az étrend változtatásával a majmok a versengést és az ezzel járó konfliktusokat is csökkentik. Hasonló módszer az egész állatvilágban megfigyelhető, például az egyes ragadozók zsákmányspecialista életmódja, vagy például a különféle madarak más és más lombkoronaszintben való élelemkeresése terén.

Ahol több hasonló étrendű faj él, ott kulcsszerepe lehet annak, hogy megtalálják az egyensúlyt az egyes táplálékforrások közt, mintegy felosztva egymás közt azokat. Amikor nincs elegendő gyümölcs, a gomba konfliktuskerülő élelemmé válhat.

Az eredmény azonban túlmutat az afrikai erdőkön: világossá vált, hogy még a nagy testű állatok számára is fontos élelemforrássá válhatnak a szezonálisan elérhető gombák. Ez pedig arra utal, hogy a gomba az emberelődök számára is fontos forrás volt. Mivel elődeink is hasonló mozaikos élőhelyen élhettek, mint a most végzett vizsgálatok terepe, ők is hasonló helyzetben kereshették táplálékukat. Egy 40 ezer éves neandervölgyi fogkő vizsgálata alapján azt tudjuk, hogy ő bizony evett gombát, ez is azt mutatja, hogy fontosabb élelemforrás lehetett elődeink számára is, mint gondolnánk.