A férfikép is háborús tényező

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a háborúk a politika szüleményei, a vezetők döntései alapján kezdődnek és az ő akaratuk vezérli. Azonban egy új kutatás ennél mélyebben rejtőző választ talált: a háborúpárti viselkedés az emberi psziché sötét zugaiból és társadalmi hiedelmekből ered.

A kutatók több mint ezer brit alanyt faggattak ki arról, mi a véleményük a férfiasságról, a háborúról, a társadalmi hierarchiáról, vagy épp a hatalomról. Elemzéseik alapján bizonyos pszichológiai mintázatok mintegy megjósolják, kik is válnak háborúpártivá.

Az erőszakos férfi képe és a hierarchia

A háborúpártiság „előrejelzésében” a legfontosabb az volt, ha valaki az erőszakos férfit idealizálta. Olyanokra gondoljunk, mint például az, hogy a valódi férfi erőszak árán is kiáll a becsületéért, vagy kész erőszakkal is megvédeni a családját. Akik ezt az elképzelést osztották, azok politikai nézetektől függetlenül is nagyobb eséllyel voltak háborúpártiak.

Hasonlóan fontosnak bizonyult az is, ha valaki kész volt vakon követni a vezetőket, alávetni magát azok akaratának, és elfogadni a szigorú társadalmi hierarchiát. Szinte ugyanilyen fontos tényező volt a radikalizmus, az, ha valaki szélsőséges nézeteket vallott. Kis mértékben az is növelte a háborúpártiságot, ha valaki jobboldali politikai beállítottságú volt, ám ez nem volt olyan erős összefüggés, mint a korábban említettek.

Sötét személyiségek

Azt is megvizsgálták a kutatók, hogy a sötét személyiségjegyek vajon összefüggést mutatnak-e a háborúpárti hozzáállással. Nagyon nem csodálkozunk azon, hogy növeli ezt, ha valaki szadista (ha örömét leli abban, ha másokat bánthat). A pszichopátia hasonlóképp növelte a háborúpártiságot, de a machiavellizmus (manipulatív és számító magatartás), vagy a narcisztikus személyiségjegyek már nem volt jelentős hatású.

Akiket gyerekként bántalmaztak – akár testileg, akár lelkileg – azok hajlamosabbak voltak arra, hogy felnőttként az erőszakot igazoló, autoriter nézeteket alakítsanak ki, ezekről pedig tudjuk, hogy hajlamosabbá teszik az embert a háborúpártiságra. Sajnos az, ha valaki szeretetteljes, támogató közegben nőhetett fel, csak kisebb mértékben volt képes csökkenteni e hajlamot.

A kutatók példának hozták fel Putyint: az orosz diktátor kemény körülmények közt nőtt fel és maga is megtestesíti az erős férfi képét, mégpedig eléggé szélsőséges formában. Ha valaki gyerekkorától olyan közegben él, és nő fel, ahol az erőszak és a keménység a mindennapok része, könnyebben fog maga is ilyenné válni.

Nem túl meglepő módon a férfiak körében volt nagyobb a háborúpártiak aránya, az idősek esetében is ezt tapasztalták, bár náluk inkább az állt a háttérben, hogy ők mereven ragaszkodtak bizonyos ideológiákhoz.

A konteó-hívek voltaképp békések

Érdekes módon azt találták a kutatók, hogy akik az összeesküvés-elméletekben hisznek, hiába látszanak militarista gondolkodásúnak, valójában békepártiak. Ha az autoriter tényezőket kiszűrték, akkor a tiszta konteós világképbe nem fért bele a háborúskodás. Ennek talán pont a hatalommal szembeni bizalmatlanságuk lehet az oka.

A szerzők arra jutottak, hogy nem lehet pusztán a politikai hatalomra fogni azt, ha az emberek támogatják a háborúkat. Mélyen az emberi lélekbe ágyazva rejtőznek azok a tulajdonságok, amelyek révén valaki támogatni fogja a fegyveres konfliktusokat.

Az erőszakos férfi képét a demokratikus társadalmakban is sokan elfogadják, így egyáltalában nem lehet csak politikai úton megszabadulni a háborúpártiságtól. A társadalom mélyébe gyökeresedett férfiképet kellene legelőször megváltoztatni.