Ebben hasonlít a levélvágó hangya a kamionra

Jól ismerjük azt a helyzetet, amikor az ember az extra nehézségek ellenére is inkább egy fordulóval cipeli fel az emeletre például költözködéskor a holmiját ahelyett, hogy több kisebb adagra osztva vinné. Ilyenkor előfordul, hogy a kezünkben tartott dobozoktól például nem látjuk a lépcsőt, így lassabban, vagy botladozva is haladunk. Valami hasonlót észleltek a Smithsonian Trópusi Kutatóintézetének (STRI) szakemberei is, azonban az ember helyett a levélvágó hangya volt a megfigyelésük tárgya.

A hangyák nem dobozokat cipelnek, hanem a növényekből leszabott, sokszor a saját testsúlyuknál ötször-nyolcszor nagyobb darabokat. Ezek a növényi részek szolgálnak a fészekben termesztett, a hangya táplálékát jelentő gomba számára táptalajként. A kutatók a megfigyelésekkel arra jutottak, hogy a hangyák, ha nagy levéldarabot cipelnek, nem fogják érzékelni az ösvényük egy részét.

A hangya nem a látásán, hanem a szaglásán alapuló módon találja meg az utat a fészekig, az ösvény feromonjait pedig az antennáival érzékeli. Ha túl nagy a levéldarabja, nem tudja kinyújtani antennáit az ösvény felé, így nem képes biztosan felfogni se annak szagjeleit. Ez pedig lelassítja az adott egyedet, s vele a mögötte haladó többieket is.

Ezzel a hangya pontosan ugyanazt teszi, mint az autó közt lassabban haladó kamion a mögötte haladó, nála nagyobb sebességre képes autókkal. A hangyák esetében ez a „kamionhatás” akár felére is csökkentheti a hátrébb haladók sebességét. Nagyon sokáig nem volt világos, minek köszönhető ez a lassulás egyes hangyáknál.

A kutatók videókat készítettek  a hangyákról, amint azok levél nélkül, majd levéllel terhelten igyekeztek az útjukon. Megfigyelték, miként használják eközben az antennáikat az állatok. Eztán megmérték a hangyákat és az általuk cipelt levéldarabokat is.

Végül pedig papírból kivágott és narancslével a hangya számára kívánatossá tett standard méretű „műlevelekkel” látták el őket és figyelték a közlekedésüket. Azt is meg tudták tenni, hogy az ismert méretű papírlevelet gyorsan kettévágták (miközben a hangya haladt vele), majd megfigyelték, hogyan változott a hangya viselkedése.

Kiderült, hogy azok a hangyák, amelyek cipekednek, egy-egy lépés megtétele közben kevesebbszer érintik a talajhoz az antennáikat, mint a teher nélkül közlekedő társaik. A teher megfelezésével az antennázás azonnal gyakoribbá vált. Valóban úgy látszik tehát, hogy a hangyát akadályozza a cipekedés abban, hogy a társak által az úton jelzésként hagyott illatnyomokat folyamatosan figyeljék.

Ez azt is megmagyarázza, miért tart nekik tovább az út egyenetlenségeit, akadályait is felfedezni, kikerülni. Különös módon annál inkább érvényesült ez a hatás, minél nagyobb termetű volt egy hangya – pont úgy, ahogy a kamionok is több gondot okoznak a forgalomban, mint a kisautók.

Ez a felfedezés azt is megmagyarázza, miért nem cipelnek a hangyák akkora terheket, amekkorákat egyébként simán elbírnak. A levélvágó hangyák valódi logisztikai és szállítmányozási szakértők, most pedig a szakembereknek sikerült megérteni, mi is határozza meg, hogy mekkora terhet cipelnek.

Mivel az ember is szembesül ugyanilyen problémákkal, nagyon sokat tanulhatunk a hatékony módszereikből. A hangyák tevékenysége már eddig is számos robotikai megoldást inspirált, az új felfedezés is valószínűleg hozzájárul majd az automata rendszerek hatékonyabb működéséhez.