A baktériumok túlélik a rakéták felbocsátását és visszatérését is

A világűr meghódításában az emberi és a környezeti baktériumok is részt vesznek, és minden bizonnyal szükség lesz rájuk akkor is, ha majd más égitesten megvetjük a lábunkat, kolóniákat építünk. Bár ez ma még igen távolinak tűnhet, azt nem árt ismerni, hogyan viselkednek a mikrobák az űrutazás extrém körülményei közepette. Míg az emberes űrutazások során természetesen rengeteg a testünkben és a bőrünkön élő baktérium jut például a Nemzetközi Űrállomásra, az ember nélküli űrjárművek ennél is extrémebb helyzeteken kell átjussanak, mire kilépnek a világűrbe.

Egy ausztrál kutatócsoport nemrégiben számolt be egy 2022-ben végzett tesztről, amelyben baktériumspórákat vizsgáltak meg rakétafelbocsátás és visszatérés körülményei közepette. A kutatók a Bacillus subtilis nevű baktérium spóráit küldték rövid űrutazásra, a cél az volt, hogy a felbocsátás és a visszatérés extrém körülményeire adott reakciókat megvizsgálják.

A svéd Esrange bázisról indították útnak a csomagot egy Suborbital Express 3 rakétával, ami 257 kilométeres magasságig emelkedett (az ISS kb. 400 kilométeren kering). Indításkor 13g gyorsulást, visszatéréskor pedig 30g-t viseltek el, miközben a rakéta nagy sebességgel forgott is.

A visszatérést követően a baktériumokat megvizsgálták, és összehasonlították a Földön maradt kontroll baktériumokkal. Sem az „űrutazáson” részt vett baktériumok életképessége nem szenvedett csorbát, sem az alakjuk nem változott meg.

Gyakorlatilag e baktérium mindennemű kimutatható károsodás nélkül élte túl ezeket az extrém körülményeket. Ez a rendkívüli ellenálló képesség annak köszönhető, hogy a baktérium spóráját mintegy 70 fehérjéből álló burok fogja körbe, amelyek mind a kémiai, mind a fizikai stressz ellen óvják.

Az ISS fedélzetén rengeteg mikroba él, így joggal merülhet fel a kérdés: miért akkora dolog, hogy ezek a spórák túlélték ezt a rövid repülést? A válasz a kísérlet időskálájában és dinamikájában rejlik. Az űrállomáson élő mikrobák hosszú távon, stabil mikrogravitációs és mérsékelt hőmérsékleti viszonyok között fejlődnek.

A most vizsgált szuborbitális repülés (ez azt jelenti, az űrjármű nem állt Föld körüli pályára) ezzel szemben rendkívül gyors és drámai fizikai változások sorozata. Másodpercek alatt lép fel a földi gravitáció sokszorosát jelentő gyorsulás, majd a teljes súlytalanság, végül szintén elképesztő fékeződés és ezzel együttes forgás. Ezek olyan hatások, amelyek rengeteg élőlény számára végzetesek volnának, e baktérium azonban túlélte őket.

Az ilyen vizsgálatok nemcsak az emberes űrutazások jövőjéhez érdekesek, de az élettel kapcsolatos egyik elmélet miatt is. A kutatók úgy vélik, ha egy mikroba az efféle extrém körülményeket túlélte, akkor hasonlóképp túlélhet egy meteorittal egy bolygóra érkezést is. Ez azt jelenti, hogy a tesztek alapján nem elvetendő ötlet a pánspermia elmélete, vagyis az, hogy az élet képes lehet egyik égitestről egy másikra átjutva terjedni.

Most csupán spórákat, vagyis védelmező burkolatban lévő baktériumokat vizsgáltak, de a későbbiekben olyanokat is fognak, amelyek aktívak, hidratáltak, működő életfolyamataik vannak. Valószínű, hogy ezeket már megviselik az efféle stresszhatások, de azt, hogy pontosan miként, majd csak a későbbi tesztek során ismerhetjük meg.