Finnyás a krill, nem eszi meg a mikroműanyagot

Ha azt vizsgáljuk, mely állatfaj összes egyedének össztömege a legnagyobb a Földön, akkor a krill a nyertes, a becslések szerint közel félmilliárd tonnával. Ez az adat közel áll az emberiség össztömegéhez, de nagyon valószínű, hogy a krill a nyertes. A krill (Euphasia superba) egy mindössze néhány centis kis rákocska, azonban vele táplálkoznak a fókák, a pingvinek, a halak és a cetek sokasága. Nélküle a Déli-óceán ökoszisztémája kártyavárként omlana össze.

A Tasmaniai Egyetem szakemberei nemrégiben a Biology Letters folyóiratban számoltak be egy vizsgálatról, amelyben a krill táplálkozásának egy különös, eddig alig ismert aspektusát tárták fel. A krill kiszűrögeti a vízből az algát (ami a tápláléka), erre egy külön szervecske, az e célra szolgáló lábaiból kialakított „szűrőkosár” szolgál. A lábak szőrei sűrű rácsot alkotnak, amiben összegyűjti az állat az algákat.

Ez az algacsomó összetapad, afféle élelemgombócot formál. A krill ezt az 1-2 milliméteres gombócot nem mindig eszi meg, egyáltalában nem ritkán eldobálja. Az eldobott gombócok aztán lesüllyednek a tenger fenekére, így a vele együtt lesüllyedő szén kikerül a körforgásból. Gyakorlatilag a szénmegkötés egy formája ez is.

A vizsgálatok feltárták, hogy amikor a krill egy partközeli algavirágzást „legel”, akkor óránként 17 gombócot is kidobhat. Kísérletekben azt is megmérték, hogy miféle alga fogyasztásából milyen gombóc készül, s ezek milyen gyorsan süllyednek a vízben.

Az átlag 347 méter volt naponta, de volt olyan rekordsebesség is, amely alapján 1400 métert tehet meg a gombóc egy nap alatt a mélységek irányába. A sebesség attól függött, milyen egysejtű volt az étlapon: egyesek egészen tömör, gyorsan süllyedő gombóccá váltak, ám a diatómák például laza csomókat alkottak és lassabban merültek alá. A lassabban süllyedő gombócok táplálékot jelenthetnek más élőlényeknek is.

A vizsgálatok egy igen érdekes dolgot is kimutattak: ha valami idegen anyag, például műanyag darabka, vékony szál, vagy festékszemcse (ezek a tengeri mikroműanyag gyakori összetevői) volt az algák közt, akkor háromszor gyakoribb volt, hogy a krill eldobálta a gombócait. A krill tehát megpróbál megszabadulni a nem odaillő holmiktól, ám ezzel kevesebb táplálékot vehet magához.

Ráadásul a műanyag magához vonzza az algákat, így egy-egy bekerült szennyező szemcsére, mintha csak valami kondenzációs mag volna, rátapadnak az algák. Gyakorlatilag a mikroműanyag rontja a krill táplálkozását, s ez aztán az egész déli-óceáni ökoszisztémába tovagyűrűzhet.