Optikai illúziókon át vizsgálták az elme működését

A vizuális anagrammát mindenki ismeri, még ha a neve nem is tűnik túl ismerősnek. Ezek azok a képek, amelyeken mást látunk, attól függően, hogy milyen irányból nézzük, gyerekkönyvekből jól ismert, és régi példa a kacsa-nyúl páros.

A Johns Hopkins Egyetem agykutatói kiterjesztették a vizuális anagrammák ismert körét, és egy mesterséges intelligencia által létrehozott képminta alapján végeztek vizsgálatokat. A kutatásól a Current Biology folyóiratban számoltak be.

„Az ilyen képek igen fontosak, mivel segítségükkel mindennemű olyan hatást vizsgálhatunk, amelyekről korábban a kutatók úgy gondolták, nem vizsgálhatók elszigetelten, a mérettől kezdve az élőlényszerűségen át az érzelmekig” – mondta Tal Boger, a kutatás vezetője. „Arról nem is beszélve, hogy még szórakoztatóak is” – tette hozzá Chaz Firestone, a kutatólabor vezetője.

A kutatók egy új, mesterséges intelligencia alapú rendszer segítségével alkották meg a vizuális anagrammákat. A nyelvben azt nevezzük anagrammának, amelyek betűit átrendezve más szót, kifejezést kapunk, ez tényleg nagyszerű még játéknak is. A vizuális anagramma picit más, ott nem kell átrendezni a rajzot, csak elfordítani, de egyébként minden képpontja ugyanott van, pontosan ugyanazt az ábrát nézzük, más szemszögből.

Többféle képet készíttettek a kutatók, például egy medve-pillangó párost, egér-tehén párost, elefánt-nyúl párost, kacsa-ló párost. Az ilyen képek segítségével egészen újszerű módon lehet vizsgálni azt, hogy az emberi elme miként ismeri fel, dolgozza fel a látványt.

Megvizsgálták például azt, hogy miként érzékeli az ember egy látott dolog valós méretét. Korábbi kutatásokból úgy tudjuk, hogy más agyterület dolgozza fel a nagy és a kicsike dolgok képét. „Ha azonban olyan dolgot mutatunk az embernek, ami egyszerre pillangó és medve is, akkor e dolgok nemcsak méretében, de alakjukban, színükben, textúrájukban, fényességükben is mások lesznek.” – mondta Firestone.

„Emiatt pedig nehezebb megállapítani, hogy valójában mi is vezérli az agyi reakciót. Vajon arra reagálnak az emberek, hogy a medve nagy, a lepke kicsi, vagy arra, hogy a medve gömbölyded és szőrös? A szakma régóta küzd a válaszokkal.”

A vizuális anagrammák segítségével a kutatóknak sikerült a valós mérethatásra utaló bizonyítékokat találni még úgy is, hogy a nagy és kis valós méretű tárgyak csupán ugyanazon kép elforgatott változatai voltak. Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy az ember szebbnek látja azokat a képeket, amelyeken a tárgyak a valós méretüknek megfelelő nagyságúak, például a medvék nagyobbak a pillangóknál.

A kutatók most a bevont alanyok segítségével úgy találták, ez a vizuális anagrammákra is igaz. Amikor megkérték az alanyokat, hogy állítsák be a szerintük ideális méretűre a képet, a medve láttán nagyobbat állítottak be, a pillangó láttán kisebbet – annak ellenére, hogy ugyanarról a képről volt szó, csak más tájolásban.

A kutatók szerint a vizuális anagrammákat rengeteg különféle pszichológiai vagy idegtudományi vizsgálatra fel lehet használni. Most csupán a méretérzékelés vizsgálatában használták fel őket, de kismillió más szempont szerint is felhasználhatók. Ilyen például az élő és élettelen dolgok képi feldolgozása is, amelyek más agyterületeken zajlanak. Vajon hogyan reagál az agy egy olyan képre, ami egyik irányból nézve teherautó, elfordítva pedig például kutya?