Egy új ötlet segíthet csökkenteni a divathulladékot

Az ember számos kellemetlen szokása közt az egyik legkártékonyabb, hogy akkor is vásárol új holmit, ha a régi még tökéletesen jó. Ezzel egyrészt erőforrásokat és nyersanyagokat pazarol, amelyek az új termék előállításához szükségesek, másrészt szemetet termel.

A divatnak nevezett rendszer arra készteti a követőit, hogy akár évszakonként lecseréljék ruhatárukat – a gyorsdivat mindezt úgy teszi, hogy a viselt ruhák ráadásul rossz minőségűek és hamar tönkre is mennek. Az így képződő szemét pedig lassan hasonló probléma lesz, mint a műanyag palackok és zacskók tömege.

Érdemes arra is kitérni, hogy a gyorsdivat termékeit gyakran nem kimondottan humánus körülmények közt dolgoztatott emberek (nők, gyerekek) gyártják rendkívül alacsony fizetésért.

A Bathi Egyetem nemrégiben egy új ötlettel állt elő, amivel csökkenteni lehet a gyorsdivat térnyerését. Az elképzelésük az, hogy a ruha árcéduláján nemcsak a fogyasztói árat, hanem azt is feltüntetnék, hogy viselésenként mennyibe kerül egy ruhanemű. Ez egyértelműen megmutatná, hogy a tartósabb, jobb minőségű ruhaneműk hosszú távon olcsóbbak a gyorsdivat termékeinél. Az elképzelésről a Psychology & Marketing folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A kutatók tesztelték is az elképzelésüket, felmérték, hogy a viselésenkénti ár miként befolyásolja a vásárlókat. Beigazolódott: e módon akkor is a minőségibb holmik mellett döntöttek a vásárlók, ha egyébként azok egységnyi ára magasabb volt.

Tegyük fel, hogy egy silány minőségű 10 ezer forintos ruhadarabot mondjuk fel tud venni a viselője 10 alkalommal, mielőtt az szétesne, míg egy 30 ezer forintos jó minőségűt 100 alkalommal. Az egy viselésre eső ár a második esetben jóval alacsonyabb, és ezzel az információval a fenntarthatóbb ruhavásárlás felé terelik az embereket.

Ezt az árformát valahogy úgy képzeljük el, mint az élelmiszerek esetében a kérdéses termék egy csomagjának árát és a feltüntetett kilónkénti árat. A kutatásból kiderült, hogy az ilyen, viselésenkénti ár hatékonyabb eszköz, mint pusztán az, ha a jobb ruhanemű tartósságára helyezik a hangsúlyt a reklámokban.

Ehhez arra is szükség van, hogy az így kapott adatok valóban garantált minőséget jelezzenek, az ilyen adatokat nyújtó teszteket pedig már most is végeznek a textiliparban. Ha az egyes ruhaneműk minőségét egy, a gyártóktól független intézmény ellenőrzi, akkor ez a vásárlók bizalmát is növelni tudja. Természetesen sokaknak, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak, egy ilyen információ sem teremti meg a lehetőséget arra, hogy a drágább, de minőségibb holmit vásárolják meg.