Mégsem tífusz pusztította el Napóleon seregét

1812 nyarán Napóleon mintegy félmilliós sereget indított útnak Oroszország meghódítására, azonban decemberre már csak egy kis töredékük volt életben. A hideg, az éhezés és a tífusz egyaránt szerepelnek  a történelmileg ismert okokban, amelyek korabeli orvosok, illetve tisztek feljegyzései alapján tárultak elénk.

Később ezt az elhunytak megtalált tetvein, illetve a baktériumnyomokon (Rickettsia prowazekii) keresztül újabb érvek támasztották alá. Azóta azonban hosszú idő eltelt, és újabb technológiák segítségével lehet ma már elemezni a régmúlt kórokozóinak genetikai nyomait.

A francia Pasteur Intézet vezette azt a kutatást, amelyben a szakemberek mikrobákat érintő paleogenetikai vizsgálatok alapján más kórokozókat találtak az elhunyt katonák maradványaiban. Az eredmények a Current Biology folyóiratban láttak napvilágot.

A kutatók egy Vilniusban lévő 1812-es tömegsírból (ez a visszavonuló sereg útja mentén volt) 13 elhunyt katona fogaiból még jó 20 éve vontak ki elemzésre alkalmas mintát. Ezeket a régebbi mintákat most az legújabb, legmodernebb módszerekkel újból elemezték. Fontos megjegyezni, hogy ezek a minták nem élő kórokozókat tartalmaznak, csupán azok genetikai lenyomatát. Nagyjából annyira veszélyesek, mintha valaki attól tartana, hogy a süteményreceptek olvasásától hízik meg.

A 20 évvel ezelőtti módszer lényege az volt, hogy a feltételezett kórokozó genetikai nyomait keresték meg a mintákban. Azonban az akkori módszerrel könnyen lehetett hamis pozitív eredményeket kinyerni. Az új elemzések ezzel szemben minden apró mikrobatöredéket feltártak, nem volt hozzájuk szükség előzetes feltételezésekre, vagyis egy hibás elképzelés nem vihette tévútra a kutatókat.

A feltárt hatalmas mennyiségű genetikai töredékből azután több különböző módszer alkalmazásával és rengeteg kórokozó genetikai adatainak összehasonlításéval szűrték ki, hogy végül is miféle felelősei voltak a sereg tragikus pusztulásának.

Ahelyett, hogy a korábban felfedezett tífuszbaktériumot (Rickettsia prowazekii) találták volna meg ismét, a paratífusz (Salmonella enterica Paratyphi C) és visszatérő tífusz (Borrelia recurrentis) kórokozók kerültek elő a mintákból.

A betegségek neveiben a „tífusz” mint összekötő kapocs annak köszönhető, hogy ezek sok szempontból hasonló tünetekkel járnak, és egy évszázadokkal ezelőtti orvos számára nem álltak még rendelkezésre mikrobiológiai eszközök a pontos kórokozó megállapításához. Épp emiatt a hasonló tünetek hasonló neveket kaptak annak ellenére, hogy ma már tudjuk, teljesen más kórokozókhoz köthetők e fertőzések.

Érdekes módon a napóleoni sereg tagjaiban kimutatott visszatérő tífusz kórokozók ugyanabba a genetikai csoportba tartoztak, amelybe a Brit-szigetek vaskori leleteiben nemrégiben kimutatott kórokozók is. Úgy tűnik, hogy a baktériumnak ugyanaz a csoportja fertőzte az európaiakat évezredeken át. Ma már e kórokozó más csoportja felelős a megbetegedésekért.

A fertőzések terjesztésében a tetvek és a rendkívül rossz higiéniai körülmények kulcsfontosságúak volt egyébként. A vizsgálatok szerint a katonák egyszerre szenvedtek mind a paratífusztól, mind a visszatérő tífusztól, ami a nagyon legyengült és éhező szervezetek számára végzetesnek bizonyult.