Fára is mászhattak Ausztrália ősi krokodiljai

Egy unalmas ausztrál kisvároska, Murgon területén, egy helyi gazda földjének végében egy agyaggödör található. Ez egészen unalmasan hangzik, azonban az agyaggödör a kontinens egyik legfontosabb őslénytani lelőhelye, ahol évtizedek óta emelnek ki rendkívül kövületeket. Innen került elő például a világ első énekesmadár-fosszíliája is, de Ausztrália egyetlen szalamandrája, vagy épp a legelső erszényese is. Az agyagrétegben 55 millió éves maradványokat lehet találni.

Az eocén kor elején, 55 millió évvel ezelőtt Ausztrália még nem volt különálló kontinens, hanem az Antarktikával és Dél-Amerikával összekapcsolt, közös nagy, déli szárazföld, a Gondwana részeként létezett. Az Új-Dél Walesi Egyetem (UNSW) kutatói részvételével zajló vizsgálatokban egy krokodil tojáshéjról számoltak be, a Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban a szakemberek. Az állat a mára kihalt Mekosuchinae krokodilnem egykori tagja volt. Ausztrália ma élő krokodiljai csak néhány millió éve érkeztek Ázsiából, ezt megelőzően e kihalt nem tagjai uralták a kontinenset.

A Mekosuchinae nem egyes krokodiljai a mai, vízben, vízközelben élő krokodiljainál sokkal különösebb életmódúak voltak. Volt olyan fajuk, ami erdei, szárazföldi állatként, egyesek pedig legalább részben a fákon éltek.

A kutatók szerint a leopárdhoz hasonlóan vadászhattak: a fáról egyszerűen rávetették magukat az alattuk elhaladó zsákmányra. 1980 körül kezdtek előkerülni ezeknek az ősi krokodiloknak a fosszíliái, az említett agyaggödör mellett más lelőhelyekről is. Azóta már egészen átfogó képet sikerült alkotni ezen ősi krokodilok sokféleségéről: jóval sokszínűbb társaság volt a mai krokodiloknál, eddig 10 kihalt nemzetséget azonosítottak a kutatók.

E krokodilok igen intenzív evolúción át jutottak el mintegy 33 millió éve a szárazföldi életmódhoz. Ide tartozott a mintegy 7 méteres testhosszt elért jégkorszaki Quinkana, amelynek hosszú lábai voltak, zsákmányát kitartó futással, kifárasztva tudta elfogni.

Szintén e csoport tagja volt a kis termetű (1,5 méteres) Trilophosuchus, amelynek anatómiai jegyei azt mutatják, a mai varánuszokhoz hasonlóan a teste fölé emelten tartotta a fejét. Elképzelhető, hogy ő valóban a fáról vethette magát áldozataira, azonban a téren nincs egyetértés a szakemberek közt – de a szárazföldi életmódban jórészt egyeznek a vélemények.

Az új kutatásban azonban e hüllők korábbi csoportja, a Kambara nevű krokodilok tojáshéja volt a cél – eddig nem igazán vizsgálta senki a tojások maradványait. A héjak mikroszerkezeti sajátosságai és kémiai jellemzői egészen egyediek voltak.

Mikroszkópos és elektronmikroszkópos vizsgálatokat végeztek a héjakon, s ezek arra utaltak, hogy a krokodil tóparti környezetet választott tojásrakó helyszínként. A héjakon kevés nyoma van annak, hogy baktériumok kikezdték volna – ez arra utal, hogy legalább időszakosan kiszáradhattak, vagyis a Murgon környezetében 55 millió éve található tavak időszakos vizek lehettek csupán.

A kutatók szerint ez a kiszáradás – ami általános mértéket öltött Ausztráliában – vezetett el végül ahhoz, hogy a korábbi nagy elterjedési területükről, a kontinens belsejéből visszaszorultak. Az egyre kisebb vízfelületeken kellett aztán osztozniuk az Ázsiából érkezett újabb krokodilfajokkal, miközben a zsákmányaik száma is megcsappant.