Bizarr módon bukkantak új pteroszauruszfajra

A brazil Araripe-fennsíkon eddig is rengeteg kiváló állapotú, kréta időszaki ősmaradványt tártak fel, ám még ezek közül is kiemelkedik egy újonnan, a Scientific Reports folyóiratban ismertetett pteroszaurusz-faj. Az állat egészen új fajt, sőt, új nemzetséget is képvisel, és a Bakiribu waridza vagyis a lelőhelyen élő kariri őslakosok nyelvén fésűszájú jelentésű nevet kapta. A név az állat csőrében elhelyezkedő, sűrűn álló, hosszú fogakra utal, amelyek segítségével táplálékát a vízből kiszűrögette.

A Bakiribu fogainak mérete és sűrűsége átmenetet képvisel a nála régebben, illetve később élt rokon fajok közt, úgy is mondhatjuk, hogy afféle hiányzó láncszem az egyre specializáltabb táplálkozás útján. Különlegessége még az is, hogy fogainak négyszögletes a keresztmetszete – ilyet eddig más pteroszaurusznál nem találtak – és az is egyedi, hogy a fogak nem beágyazódtak az állkapcsi csontba, hanem azon nyeregszerűen feltámaszkodva ültek. Az állat teljes feje (csőrrel együtt) mintegy 10 centis volt, ám összesen mintegy 500 foga lehetett.

A lelet különlegessége, hogy „feldolgozott” formában tartalmazta a pteroszauruszokat. Az őslénykutatók egy ragadozó köpetét vizsgálták – vagyis azt az eleségmaradványt, amelyet az állat, mivel az emészthetetlen számára, visszaöklendez, pont ahogy a baglyok az egércsontokat és szőröket. A köpet nemcsak arról mesél, mit evett az állat, hanem számos részletet elárul az életmódjáról is. A kövületben két apró termetű pteroszaurusz és halak is voltak, együtt.

A lelet története ez alapján egészen viharos lehetett. A mészkőtömb, amelyben a csontmaradvány volt, két Bakiribu egymáshoz préselődő darabjait tartalmazta, továbbá négy halat is – egy irányba rendeződve. A kutatók szerint ez biztosan nem lehet annak a hatása, hogy az áramlatok egymáshoz sodorták őket, vagy így süllyedtek a tengerfenékre.

A halak fejjel egyfelé néztek, ilyesmi pedig nem valószínű, hogy véletlenszerűen kialakul, azonban ha egy ragadozó nyeli le őket, akkor az csak így lehetséges (a pikkelyek állása miatt). A pteroszaurusz-csontok töredezettek, de nem marta őket még ki a sav, vagyis csak kis időt tölthettek a ragadozó emésztőszervében.

Ehhez hasonló köpeteket leginkább a halászó vízimadarak produkálnak manapság, ők azonban még nem léteztek a kréta időszaki brazil vízpartokon. Voltak viszont Spinosaurus-félék, amelyeknek az itt talált kövületei közt volt már bizonyíték rá: halak mellett ettek pteroszauruszt is.

A kutatók úgy vélik, a két kis termetű pteroszauruszt egy Spinosaurus (a nyitóképen ez látható a háttérben) ette meg, utána nyelte le a halakat is, majd köpte ki mindet: valószínűleg a pteroszauruszok csőrszerű koponyacsontjai bökhették a gyomrát. Számításba jöhetnének még nagy termetű pteroszauruszok is, ám a kutatók a köpet mérete alapján őket kizárták: nekik valószínűleg nem volt elég nagy a gyomruk ekkora adag eleség befogadásához.

A brazil Romualdo-kőzetformáció egy kora kréta időszaki, kb. 110-120 millió éves élőhely nyomait őrzi. A helyszín egy trópusi tengerparti régió volt, ahol folyamatosan változott, hogy hol húzódik a tenger, hol a lagúna, hol a szárazföld határvonala. Mivel e szűrögető pteroszauruszok inkább az édesvízi élőhelyekhez kötődnek, a szakemberek véleménye szerint nem itt ehette meg őket a Spinosaurus, hanem egy közeli tónál, ám itt vált kellemetlenné számára a csontok okozta nyomás, itt szabadult meg tőlük. A maradványok aztán egy oxigénhiányos helyzet hatására kiváló állapotban őrződhettek meg.