Lehetetlen helyzetbe hozzák a kutatókat a műholdak

Egy új tanulmány ismét megerősíti, hogy a hatalmas műholdflották komoly problémát okozhatnak a csillagászok számára – írja az MTI. Az eredmények alapján az egyre szaporodó műholdak zavarhatják az űrtávcsövek csillagászati észleléseit, és módosíthatják az űrben készült felvételek minőségét.

2019 óta 2000-ről 15 ezerre emelkedett az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak száma, de a közeljövőben ennél sokkal nagyobb arányú emelkedés várható. Ha sikerül megvalósítani az összes jelenleg tervezett felbocsátást, 2040-re összesen mintegy 560 ezer űreszköz lehet bolygónk körül.

A szakemberek megvizsgálták, milyen hatással lenne a több mint félmillió műhold fénykibocsátása négy űrteleszkóp esetében. Alejandro Borlaff, a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa, a tanulmány vezető szerzője szerint a pályára állított műholdak számának ilyen nagy arányú növekedése nagyon komoly fenyegetést jelent több űrtávcső működésére nézve.

Az eredmények alapján a NASA SPHEREX űrteleszkópjával, az Európai Űrügynökség (ESA) tervezett ARRAKIHS missziója keretében, illetve Kína jövőbeli Hszüntian-űrtávcsövével készítendő felvételek mintegy 96 százalékát, míg a Hubble-űrteleszkóp felvételeinek mintegy harmadát módosítaná a műholdak által kibocsátott fény visszaverődése.

Borlaff rámutatott, hogy mindez káros következményekkel járna a tudományos kutatás minden ágára.

„Képzeljük csak el, hogy egy olyan aszteroidát kellene megtalálnunk, amely esetleg veszélyt jelenthet a Földre. Mivel egy elhaladó aszteroida pont úgy néz ki, mint egy keringő műhold, a kettőt nagyon nehéz lenne megkülönböztetni egymástól” – mondta.

Más, a Földtől 1,5 millió kilométerre levő stabil pályán keringő űrtávcsövekre, például a James Webb-űrteleszkópra nincsenek hatással a műholdak. A tanulmány szerint a problémára megoldást jelenthet, ha ezeket a műholdakat az űrtávcsövekénél alacsonyabb pályára állítanák, ám ez azzal a veszéllyel jár, hogy károsíthatják az ózonréteget. Így a kutatók szerint a leglogikusabb – bár a mesterséges intelligencia szárnyalása tükrében eléggé valószerűtlen – lépés az lenne, hogy ne küldjenek az űrbe ilyen nagy számban műholdakat.

A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a műholdak egyre nagyobb mérete is kihívást jelent. Szabad szemmel a 100 négyzetmétert meghaladó felszínű műholdak olyanok, mint a legnagyobb fénnyel ragyogó csillagok az égen, de már léteznek tervek 3000 négyzetméternél is nagyobb eszközök indítására, és ezek az óriások olyan fényesen láthatóak is lehetnek majd, mint egy bolygó.