Egy farkasmúmia gyomrából nyerték ki a gyapjas orrszarvú genomját

A szakértők jégkori, szibériai farkaskölyök gyomrában talált húsdarabot vizsgálták. A lelet sokat elárul az utolsó gyapjas orrszarvúkról, illetve a faj kihalásáról.

Egy új tanulmányban a szakértők egy 14 400 évvel ezelőtt gyapjas orrszarvú genomját elemzik – számol be a Live Science. A lelet egyik különlegessége, hogy a faj egyik utolsó élő képviselőjétől származik, a másik pedig az, hogy a húsdarab egy farkaskölyök gyomrából került elő.
A szibériai örökfagyban konzerválódott farkasmúmiát még 2011-ben fedezték fel, az utólagos boncolás után kiderült, hogy a kölyök a világ egyik utolsó gyapjas orrszarvújából evett. Az emblematikus jégkori faj nagyjából 14 ezer évvel ezelőtt pusztult ki.
Szakértők egy csoportja a közelmúltban rájött, hogy miként lehet az állat teljes genomját szekvenálni a megemésztetlen húsdarabokból. „Még soha nem történt meg, hogy egy másik állat gyomrában talált jégkorszaki állat teljes genomját szekvenálták volna” – nyilatkozta Camilo Chacón-Duque, az Uppsalai Egyetem bioinformatikusa és a csapat tagja.
Mit árul el a gyapjas orrszarvú genomja?
A szakemberek a példány izomszövetét elemezték, illetve összevetették az adatokat korábbi információkkal, így mérve fel a populáció méretét és a beltenyészet mértékét közvetlenül a kihalás előtt. A lelet példátlan adatokkal szolgált a gyapjas orrszarvú kihalásával kapcsolatban.
Ahogy egy faj állománya csökken, példányai elkezdenek egy bizonyos területre koncentrálódni. A gyapjas mamutok például egészen 4000 évvel ezelőttig fennmaradtak a szibériai Vrangel-szigeten, a kis populáció viszont beltenyészethez vezetett, a genetikai sokféleség csökkenése pedig hozzájárulhatott a faj végső bukásához.
A gyapjas orrszarvú mintegy 35 ezer évvel ezelőtt még széles körben elterjedt volt Észak-Eurázsiában. Előfordulási területe idővel beszűkült, egyre inkább Északkelet-Szibériára koncentrálódott egészen a kihalásig. Mivel a most vizsgált egyed nagyjából 14 400 éves, a faj egyik utolsó képviselője volt.
A csapat az izomszövet segítségével rekonstruálták a genomot, ezt vetették össze egy 18, illetve egy 49 ezer éves genommal. A három orrszarvú hasonló szintű beltenyészetet és genetikai sokféleséget mutatott, ami azt jelzi: a populáció legalább 14 400 évvel ezelőttig stabil volt Észak-Szibériában.
„Eredményeink alapján a gyapjas orrszarvúk populációja 15 000 évig, az első emberek északkelet-szibériai megjelenése után is életképes volt, ami arra utal, hogy a kihalást nem az emberi vadászat, hanem az éghajlat felmelegedése okozta” – mondta Love Dalén, a svéd Paleogenetikai Központ evolúciós genomika professzora.
Így halhatott ki a gyapjas orrszarvú
A pleisztocén vége felé, az utolsó jégkorszak végső szakaszában jelentős klimatikus átalakulás zajlott, a szakértők ma már tudják, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben ez is hozzájárult a megafauna olyan jól ismert fajainak kipusztulásához, mint amilyen a gyapjas mamut. A gyapjas orrszarvú eltűnése egybeesik a Bølling–Allerød-interstadiálisnak nevezett periódussal, amikor az északi félteke 14 700 és 12 900 évvel ezelőtt hirtelen felmelegedést tapasztalt. A drámai mértékű változás valószínűleg csapást mért a hideghez alkalmazkodott orrszarvú kedvenc táplálékára, így az állomány veszélybe került.
Fontos hozzátenni, hogy az új genom komoly előrelépést jelent, de nem ad választ a faj kihalásának minden kérdésére. A vizsgálat egyik legfőbb eredménye, hogy igenis ki lehet nyerni egy állat DNS-ét egy másik állat belsejéből.








































































































































































































