Megszűnik a virágok és a lepkék szinkronja a klímaváltozással

A klímaváltozás számos módon hat az élőlényekre, ezek egyike az, hogy felborul az egyes csoportok közti, hosszú idők alatt kialakult összhang. Erre talán a legismertebb példát az jelenti, hogy előbb (vagy épp később) bújnak elő a beporzó rovarok, mintsem a beporzásra váró virágok kinyílnának. Nemrégiben egy konferencián mutattak be egy új, e témában folytatott kutatást, amelyben a lepkékre kifejtett hatást mérték fel. A kutatást az EOS földtudományi hírportál ismertette.

A lepkéket gyakran a klímaváltozás jelzőfajainak gondoljuk, vagyis a rajtuk tapasztalt változások megmutatják, milyen hatású egy területen az éghajlat átalakulása. Az életciklusuk igényeinek megfelelően a lepkék hűvösebb környezetbe – hegyekre, vagy magasabb szélességekre – költöznek.

De vajon a növények, amelyektől függenek, szintén ugyanígy reagálnak a klímaváltozásra? Egy kutatócsoport 24 délkelet-ázsiai lepkefajt vizsgált meg e tekintetben, arra a klímahelyzetre számítva, hogy minden marad a régiben az üvegházgázok kibocsátása terén.

Arra jutottak, hogy e fajok 71 százaléka, 17 faj elveszít valamennyit a tápnövényeikkel közös élőhelyből, ám volt olyan faj is, ahol a megfelelő élőhely 40 százaléka tűnik el. A fennmaradó 7 faj egy kissé több, tápnövényeivel közös élőhelyet kap a felmelegedéssel. Olyan azonban nem volt, hogy egyetlen lepkefaj is melegebb élőhelyet keresett volna.

A lepkék közt van, amelynek csak a növények egészen szűk köre, nem ritkán egyetlen faj jeleneti a tápnövényét. Más lepkék hernyói viszont a növények széles körén képesek felnőni, így ez is fontos tényező abban, hogy miként reagál egy faj az átalakuló éghajlatra, és növénytakaróra. A kutatók a trópusi Ázsia lepkéinek és azok tápnövényeinek várható élőhelyváltozását modellezték.

A lepkék közt voltak síkvidéki, dzsungelben élő fajok és magashegyi környezetben élők egyaránt. Egyes fajok nagy területen elterjedtek, mások élőhelye igen szűk, és persze a tápnövényeikben is változatos igényűek voltak. Egyszóval igyekeztek számos különféle tulajdonságú fajt megvizsgálni.

A síkvidéki fajok hűvösebb, magasabban fekvő élőhelyeket kerestek maguknak, s emiatt veszítették el tápnövényeik egy részét az új élőhelyekkel. Azonban a hegyvidéki fajoknál is ugyanez volt a helyzet, azok is hűvösebbet kerestek, ám a tápnövények közül soknak ezek az új helyek már nem nyújtottak megfelelő körülményeket. Nem meglepő módon azok a lepkék, amelyeknek csak egy, vagy igen kevés tápnövénye volt, a változások legnagyobb veszteseivé váltak.

A 7 faj, amelynek kibővültek a lehetőségei, amiatt kerültek e helyzetbe, mert a tápnövényeik számára volt kedvezőbb a melegebb klíma, és azok így nagyobb területet tudtak belakni. Ez persze a lepkék számára is nagyobb területet jelenthetett.

Az efféle kapcsolatok modellezése fontos segítséget nyújt a természetvédelem számára, mivel – persze nem csak a lepkék esetében – igen fontos megérteni, hogy az ökoszisztémák maguk miként reagálhatnak. Ezek pedig a hasonló kapcsolatok rendszeréből épülnek fel. Persze a leghatékonyabb védelmet az jelentené, ha meg tudnánk végre fékezni az üvegházgáz-kibocsátást és a természetes élőhelyek átalakítását, pusztítását.