Rosszkor volt rossz helyen ez az ősmadár

A kréta időszak elején a mai Északkelet-Kína területén tavakkal, mocsarakkal, vulkánokkal tarkított táj volt. Erdők és vizes élőhelyek váltották egymást, és adtak otthont egy igen változatos, sokszínű élővilágnak. Lakták e vidéket tollas dinoszauruszok és korai madarak, emlősök, halak, rovarok és kétéltűek is – amint erről a terület gazdag fosszilis rétegei tanúskodnak.

A Jehol-bióta néven ismert ősmaradvány-együttes annak köszönhetően őrizte meg a régmúlt e titkait, hogy igen apró szemcsés üledékek tették kivételessé a kövületeket. Részletek sokasága tárul fel az értő szem előtt, tudományo

E környezetben élt mintegy 120 millió éve az a szerencsétlen sorsú ősi madár, amelynek maradványai számos meglepetéssel szolgáltak. Általában ritkán derül ki, hogy miként is pusztult el egy sok millió éve élt élőlény, ez azonban kivétel volt. Jingmai O’Connor, a tollas dinók és ősi madárfélék világhírű szakértője bukkant a maradványra a világ legnagyobb dinómúzeumának gyűjteményében, a Santung Tienjü Természettudományi Múzeumban.

A kutató a sok ezer madárfosszília közt is kiemelkedőnek látta a példányt: „Rögtön tudtam, hogy eddig ismeretlen fajba tartozott”. A madár nemcsak ebben különleges, hanem abban is, hogy a torkán akadt kövekről tudjuk, ezek okozták a végzetét.

A madár picike, egy mai verébhez hasonló méretű lehetett, ám annál karcsúbb testalkatú, és hosszú csőrű volt. A fosszília azonban már első ránézésre is különös. A madár csontváza szinte teljes, a tollak lenyomatai is szépen kirajzolódnak, ám a testtartás kimondottan természetellenes. A nyaka hátracsapva, a csőre nyitva, a torok és a nyelőcső környékén pedig apró, homokszemnyi kődarabok, mini kavicsok láthatók, mintegy 800 darab.

Bár a madarakról közismert, hogy egyes fajaik köveket fogyasztanak, amelyekkel a táplálékuk őrlését a zúzógyomor – ez esetben még véletlenül se az emésztőszerv környékén voltak a kavicsok. Ráadásul az ősmadarak e jól ismert csoportjában eddig sose találtak még emésztőköveket, számos összehasonlítás alapján bátran kijelenthető, hogy nem emésztőkövek voltak e madár torkában.

A madár torkában lévő kőzetszemcse-tömeg valószínűleg véletlenül kerülhetett az állat csőrébe és onnan a torkába. Azt, hogy pontosan miként, természetesen nem lehet megmondani, talán épp ivott egy patakból, amikor hirtelen megindult a hordalék és az a torkában kötött ki. A kövecskék egy része nem is valódi kő, hanem inkább agyagszemcse volt, ezt pedig biztosan nem nyelné le egy madár emésztőkő gyanánt. O’Connor úgy véli, a madár a lenyelt köveket vissza akarta öklendezni, ám eközben – mivel azok tömege túl nagy volt – egyszerűen megfulladt.

A madárfaj a Chromeornis funkyi nevet kapta, a Chromeo nevű zenekar után. A madár a kréta időszak végén kihalt csoport, az Enantiornithes csoport képviselője volt, és a pusztulásán túl az életéről is árulkodott. Testalkata, hosszú csőre specialista életmódról mesélt: erdei madár lehetett, és apróbb táplálékot, de biztosan nem magvakat evett, hanem talán rovarokat, kisebb gerincteleneket. A csőrben viszonylag nagy, kissé visszahajló, a táplálék megtartását szolgáló fogai voltak, hasonlóan a korabeli rokonaihoz.