Több ezer éves csontból mutatták ki a szifiliszhez kötődő baktériumot

Az eredmények ismét megerősítik, hogy a Treponema pallidum az európai járványok előtt jóval az amerikai kontinensen volt.

Egy új tanulmány alapján a kolumbiai Sabana de Bogotá régióban feltárt, nagyjából 5500 éves emberi maradványokból nyerték ki a Treponema pallidum legrégebbi ismert genomját – számol be az Archaeology News. Ezen baktérium a szifiliz, a frambőzia, a bejel és a pinta kórokozója, a friss eredményekkel több mint 3000 évvel sikerült kitolni a mikroba genetikai nyilvántartását. A felfedezés egyben alátámasztja, hogy a Treponema pallidum jóval az európai járványok előtt Amerikában volt.
A maradványok egy vadászó-gyűjtögető csoport egyik középkorú tagjától származnak, a csontokat egy sziklahasadékban temették el. A régészeti adatok szerint ebben az időszakban – az intenzív mezőgazdaság és a sűrű települések megjelenése előtt – kis és mozgékony közösségek éltek a régióban.
Davide Bozzi, a Lausanne-i Egyetem munkatársa és kollégái az ősi DNS-t egy sípcsontból izolálták, ami meglehetősen ritka. További érdekesség, hogy a csontváz nem hordozta a fertőzés tipikus jeleit, a genetikai elemzés azonban egyértelműen kimutatta a kórokozó jelenlétét.
Rekorder genomra bukkantak
A genomikai vizsgálat alapján a törzs a Treponema pallidumhoz tartozott, de eltért a modern alfajoktól, a modellezés szerint nagyjából 13 700 éve különült el. Összehasonlításképp: a szifiliszhez, a frambóziához és a bejelhez kapcsolódó alfajok megközelítőleg 6000 éve váltak szét. Az adatok arra utalnak, hogy a késő pleisztocén és a korai holocén során az érintett kórokozókra nagy genetikai sokféleség volt jellemző.
Korábbi tanulmányok azonosították már a baktériumot i. sz. 1000 körül, a mai Chile területén élt egyénekben, sőt, egy 350 és 570 között élt brazíliai személynél is. A kolumbiai genom ezeknél jóval ősibb, ezek az eredmények pedig együttesen gyengítik azt a hipotézist, amely a szifiliszt kizárólag a 15. századi európai kapcsolatokkal hozza összefüggésbe.
Az továbbra sem tisztázott, hogy a fertőzés miként terjedt, illetve nyilvánult meg az ősi közösségekben. Egyes szakértők szerint a kolumbiai törzs egy ősi formához hasonlíthat, amely a Mexikó, valamint Közép- és Dél-Amerika egyes térségeiben előforduló pintával áll kapcsolatban.








































































































































































































