Lehet egy tehén eszközhasználó?

Veronika Ausztria déli részén él, és 13 éves, svájci barna fajtába tartozik és nem teje vagy húsa miatt tartja gazdája: Veronika házikedvenc. Három évig az anyja mellett élt, majd élete első magányos éve során eszközhasználóvá vált.

A Bécsi Állatorvostudományi Egyetem kutatói szisztematikus vizsgálatoknak vetették alá a tehénkét, miután megtudták, hogy hosszú évek óta botokkal vakarózik. A tesztek során pedig kimondottan tudatos eszközhasználatról tett tanúbizonyságot, a kutatásról a Current Biology folyóiratban számoltak be.

Veronikának a kutatók nem csak egyszerű botot (seprűnyelet), hanem egy hosszú nyelű kefét is adtak. A tehén attól függően, hogy milyen testrészét akarta megvakargatni vele, hol a nyelet, hol a kefét dörzsölte magához. A kemény, csontos testrészeit, mint például a hátát a kefével vakargatta, a puha, húsos részeit, mint a hasát pedig a nyéllel. Ez azt jelenti, hogy az állat nemcsak egyszerűen eszközt használ, de azt is, hogy célirányosan teszi.

Annak ellenére, hogy sok évezrede háziasítottuk a szarvasmarhát, szinte semmit se tudunk a kognitív képességeiről.

A kutatók a hosszú nyelű kefét többféle állásban is letették Veronika elé, és megfigyelték, hogy vajon egyszerűen csak ettől függ-e, melyik végével vakargatja magát, vagy pedig tudatosan használja a kefét vagy a nyelet. Ez utóbbira kaptak bizonyítékot a megfigyelések során. A két testtáján eltérő mozdulatokkal is vakarózott. A hátán a kefét végighúzogatta, egyes húzások közt megemelte és áthelyezte kissé.

A puha hastáji részek vakarásához a nyél végét finoman nyomkodta a célzott testrésznek. Mindkét típusú vakarózásnál stabilan tartotta szájával az eszköz nyelét, és időnként változtatott is annak fogásán, a kívánt cél érdekében.

Ez olyan eszközhasználati képességről vall, amit korábban például a varjúféléknél, ezeknél a különösen intelligens madaraknál, illetve majmoknál tapasztaltak csak.

Ez az első olyan, tudományos alapossággal és szigorúan vett módszerekkel megfigyelt eszközhasználat, amelyet egy szarvasmarha esetében láttak. Voltak anekdotaszerű történetek már hasonlóan eszközzel vakarózó zebukról (ez az indiai szarvasmarhaféle) illetve lovakról, de konkrét tudományos megfigyelés nem. Azonban a mostani kutatás azt igazolja, hogy a háziasított patások eszesebb állatok, mint aminek gondoltuk őket – annak ellenére, hogy például a szarvasmarha az egyik legnagyobb tömegben tartott háziállatunk, nem sokat tudunk a belső világukról.

5 fotó

Veronika esete arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha ezek a háziállataink kellően gazdag körülmények közé kerülhetnek, könnyen kihasználhatják a lehetőségeket arra, hogy jobban érezzék magukat. A szarvasmarhák jóllétét már csak emiatt is érdemes volna biztosítani. Nagyon sok marha távolról sem éri meg a 13 éves kort, nem egy vadvirágos legelőn tölti a napjait, és nincs lehetősége a környezetében lévő tárgyakkal például vakarózni. Mindezen lehetne javítani.