Motivált felejtés: szándékosan is megszabadulhatunk egy-egy emléktől

Az emlékezetre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint az akaratunktól teljesen független képességre: nem mi döntjük el, mire fogunk emlékezni, és mi megy ki a fejünkből. A tudományos kutatások viszont arra mutatnak, van lehetőségünk hatást gyakorolni memóriánkra, és akár ahhoz is hozzájárulhatunk tudatosan, hogy valamit elfelejtsünk. Szerkesztőségünk Németh Dezső kognitív pszichológus segítségével járt utána, miként motiválható agyunk arra, hogy eltemessen egy emléket.

Hogyan működik az emlékezet?

A szakértő szerint ennek elmagyarázásához először érdemes pár gyakori félreértést tisztázni az emlékezettel kapcsolatban. Emlékeinket legtöbbször a múlttal hozzuk összefüggésbe, hiszen a már megtörtént események nyomán alakulnak ki, pedig az emlékezet valójában a jövőről szól. Ennek a képességünknek ugyanis az a funkciója, hogy a megszerzett tapasztalataink alapján következtethessünk arra, mi fog történni a jövőben, így felkészülten állhassunk a ránk váró események elé.

A másik, amit fontos leszögezni, hogy egységes emlékezetről nem beszélhetünk, csupán emlékezeti rendszerekről.

Emlékezet nem létezik. Sok, különböző típusú memória van, amelyek eltérő agyi hálózatokhoz és pszichológiai folyamatokhoz köthetők

– árulja el a National Geographicnak.

Az epizodikus emlékezetünk például a velünk megesett eseményeket rögzíti, míg a procedurális emlékezet az olyan készségeinket, mint a kerékpározás, gépelés és úszás, de van külön emlékezetünk a tények észben tartására is.

Ezek a rendszerek több folyamatból épülnek fel: az első a kódolás, vagyis amikor valamilyen új információ érkezik az agyunkba. Ezt követi a konszolidáció, amelyen az múlik, hogy ezekből a beérkező információkból mi marad meg, és mi nem. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg kell szilárdítanunk a megszerzett tudást, amennyiben ez nem sikerül, „kimegy a fejünkből.” Ha viszont a konszolidáció teljesül, agyunk eltárolja az emléknyomot, amelyet később képesek leszünk előhívni is – nagy vonalakban így működik az emlékezés.

Hová tűnnek az elfelejtett emlékek?

Ha az előbb felsorolt folyamatok bármelyik ponton sérül, problémánk lehet az emlékezéssel, úgy tűnhet, az adott információt elfelejtettük. Pedig valójában csak nagyon ritkán fordul elő, hogy tényleg kitörlődik valami az agyunkból.

Egyre kevésbé hiszünk abban, hogy emlékek teljesen eltűnhetnek az agyunkból, inkább csak a hozzáférésünk romlik, szűnik meg

– részletezi a kutató.

A hozzáférés viszont helyreállító lehet, vagyis képesek lehetünk visszahozni az elfeledettnek hitt emlékeket. Egy-egy asszociáció, illat vagy látvány olykor olyasmiket képes előhívni, amik addig mélyen el voltak temetve a memóriánkban.

Miért felejtünk?

A felejtést gyakran bosszantó kellemetlenségként éljük meg, valójában viszont nagyon is hasznos funkciója van. Egyrészt energiát takarít meg a szervezetünknek, ha ugyanis mindenre emlékeznénk, az rengeteg erőforrást igényelne, másrészt pedig segít a továbblépésben.

„Vannak hipertiméziában szenvedő emberek, akik tulajdonképpen nem felejtenek el semmit.

A napjuk minden egyes részletére emlékeznek, ami azzal jár, hogy a legkisebb problémán is állandóan rágódnak.

Ez pokoli” – fogalmaz a pszichológus.

A felejtés tehát nem azért létezik, mert az agykapacitásunk nem lenne elegendő hozzá, hogy mindent észben tartsunk. Az evolúció során szándékosan alakult ki, mert kifejezetten hasznos a számunkra. Boldogulásunkhoz teljesen fölösleges mindenre emlékezni, az emlékek szelektálása viszont sok módon megkönnyíti az életünket.

Tudunk szándékosan felejteni?

Általánosságban elmondható, hogy az agyunk azokra az információkra igyekszik emlékezni, amelyeket a jövőnkre nézve valamiért fontosnak ítél meg. Ez az elsődleges szempont vezérli, az pedig, hogy mi mire akarunk emlékezni és mit lenne kedvünk elfelejteni, nem igazán érdekli.

Létezhet olyan emlék, amelyről azt gondoljuk, bárcsak elfelejtenénk, de az agy szerint lényeges emlékezni rá.

Például egy trauma, valamilyen érzelmi megrázkódtatás, nem szívesen idézzük fel, pedig az segít abban, hogy legközelebb elkerülhessük” – magyarázta Németh Dezső.

Egy emléket tehát pusztán akarattal nem tudunk kitörölni, viszont léteznek módszerek, amelyekkel megpróbálhatunk hasonló eredményt elérni. Bizonyos emlékékhez képesek lehetünk hozzáférésünket csökkenteni a behelyettesítés módszerével.

Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor eszünkbe jut egy emlék – például egy fehér medve – helyette igyekszünk valami másra gondolni – mondjuk egy pálmafára. Sok tréninggel, gyakorlással ez a módszer alkalmas lehet kellemetlen élmények elfeledésére, ám a hatalmas traumák eltűntetését nem remélhetjük tőle. Azokról legfeljebb terápia útján fejthetjük le az érzelmi töltetet, hogy ne legyen olyan fájdalmas visszaemlékezni rájuk, de kiradírozni aligha fogjuk tudni a memóriánkból.

Kutatások arra mutatnak, hogy hipnózis segítségével is lehet irányítottan felejteni, de csak ideiglenesen. Az ilyen úton elzárt emlékek idővel mindig visszatérnek.

Jövő látó memória című cikkgyűjteményünk elolvasható a National Geographic magazin 2026. februári lapszámában. Ebben a motivált felejtés egy másik gyakorlatát is ismertetjük.