A klímaváltozás csökkenti a nektár energiatartalmát

Az Ottawai Egyetem kutatói kísérleteket végeztek arról, hogy egy mérsékelt mértékű felmelegedés hatására miként változik az őszi virágok nektárja. Azért erre esett a választásuk, mert e virágok látják el energiával az őszi vándorlás előtt az észak-amerikai, ikonikus királylepkéket. Azonban a probléma nemcsak a királylepkékre, hanem számtalan más beporzó rovarra is kihat, például a poszméhek áttelelő királynőinek és számos más áttelelő beporzónak is szüksége van erre az őszi nektárra a tél túléléséhez.

Az ikonikus fajok nem jelzőfajok: nem feltétlenül mutatják meg a környezet állapotát vagy annak változását. Ugyanakkor ismertségük és közkedveltségük segít ráirányítani a figyelmet egy szélesebb körben jelentkező problémára. Emiatt néha úgy tűnik, túl sokat foglalkoznak velük, túl gyakran hallunk, olvasunk róluk, a helyzet azonban az, hogy ezek a kutatások számtalan más, nem ismert vagy nem igazán kedvelt, ám ökológiailag igen fontos élőlény sorsáról is beszámolnak.

A királylepkék minden ősszel útnak indulnak a mexikói telelőhelyükre, amelyet több ezer kilométeres vándorúttal érnek el. Már eddig is számtalan veszélyre hívták fel a figyelmet e gyönyörű lepke kapcsán a szakemberek, kezdve a rovarirtók, az extrém időjárás vagy épp az élőhelycsökkenés hatásaival. Most a kanadai kutatók egy újabb problémát ismertek fel, ami e lepkefaj mellett számtalan más beporzó rovar életét is megnehezíti. Úgy találták, a felmelegedéssel az élelmet, energiát adó növények nektárja megváltozik.

A kutatók ezúttal nem magukra a lepkékre koncentráltak, hanem azokra a növényekre, amelyek virágain táplálkoznak az őszi vándorút előtt. Arra jutottak, hogy már 0,6 Celsius-fokos felmelegedés is annyival rontja a nektár tápanyagtartalmát, hogy a lepkék ezeket fogyasztva negyedével kevesebb zsírtartalékot képesek testükben felhalmozni. „A nektár egyszerűen kevésbé volt tápláló. Bár a lepkék annyit ehettek belőle, amennyit akartak, mégse tudták a nektár rosszabb minőségét ellensúlyozni” – magyarázta Heather Karouba professzor, a kutatócsoport vezetője.

A kutatók egy botanikus kertben végeztek kísérleteket. Három olyan virágot választottak, amelyek a királylepke őszi táplálékforrását jelentik, ezeket mi is jó ismerjük: mirigyes őszirózsa (Symphyotrichum novae-angliae), kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és méhbalzsam (Monarda fistulosa).

A virágokat júniustól szeptember végéig speciális, nyitott melegítősátrakban tartották, ahol a környezethez képeset 0,57 Celsius-fokkal volt melegebb. A virágok vizsgálata elárulta: ahogy emelkedett a hőmérséklet, úgy termeltek egyre kevesebb, és egyre alacsonyabb cukortartalmú nektárt. A legtöbb növénynek egyébként a kinyílt virága mennyisége is csökkent – 13 százalékkal – a melegedés hatására.

Ezt követően vadon befogott lepkék laborban, egységes körülmények közt felnevelt utódait táplálták e virágokkal. Kontrollként természetesen a melegítő kezelésen át nem esett virágokat is megvizsgálták a lepkék egy csoportja segítségével. Minden lepke 5-5 napon át szabadon táplálkozhatott a virágokon, amelyekre kihelyezték őket, majd ezt követően került sor a mérésekre.

Ezekből kiderült, hogy bár a lepkék teljes testtömegében nem volt eltérés, a bennük tárolt zsírtömeg 25,9 százalékkal alacsonyabb volt, ha a melegebb helyen élő növények nektárját ették. Ez pedig jelentősen rontja a lepkék vándorlást és telet túlélő esélyeit.

A királylepkének egy évben 3-4 generációja van, ebből egyik az, amely ősszel vándorol, kitelel a mexikói erdőségben, majd tavasszal szaporodásával megalapozza az adott év következő generációit. Könnyen érthető, ha ez az első, alapozó generáció szenved, ha kevesebb a telet túlélő egyed, az az egész lepkepopulációra is hat. Persze, ugyanez a helyzet minden olyan lepkével vagy más beporzóval, amely kifejlett alakban telel át, miután az őszi virágokból gyűjti be a téli zsírtartalékait.

Hazánkban is számos ilyen faj van, például a poszméhek, a papírdarazsak, vagy a zengőlegyek számos faja. A lepkéinkből a nappali pávaszem, a rókalepkék, a c-betűs lepke, a citromlepke vagy az ostorfa csőröslepke is imágóként telel át, ezeknek is fontosak az őszi virágok, vagyis nektárforrások.

Ezért, ha a kertünkbe virágot ültetünk, gondoljunk rájuk is, és legyen őszi virágzású növény is, ha lehet. Kiváló erre a borostyán, amelynek virágai ősszel nyílnak, bár nem igazán tekinthetők emberi szemmel szépnek, ezeket a télre készülő rovarokat rendkívüli módon segítik (tél végén, kora tavasszal pedig az éhes madarak számára adnak táplálékot a kifejlett bogyóik).