Kiderült, miért hegesedik kevésbé az arc

A hegesedés távolról sem puszta esztétikai probléma, és nem is csupán a bőrünket érintő. Ha egy heg alakul ki valahol testünkben, akkor annak a területnek a normál szöveti funkciói sem működnek megfelelő módon, sőt.

Becslések szerint az USA-ban a halálesetek közel felét valamiféle hegesedéshez, fibrózishoz lehet kötni, legtöbbször az olyan létfontosságú szervek esetében, mint a tüdő vagy a szív. Ebből könnyen érthető, miért is olyan fontos kérdés a hegesedés folyamata az orvosok számára.

A Stanford Egyetem kutatói is emiatt vizsgálódtak. Az egerek segítségével azonosított folyamatokról a Cell folyóiratban számoltak be. A kutatóknak nemcsak az okokat sikerült feltárniuk, hanem egy gyógyszert is azonosítottak, amely nem az arcon, hanem egyéb testtájakon elősegíti a kevesebb heggel járó gyógyulást.

Ha az egereken végzett vizsgálatok eredményei érvényesek az emberre is, akkor ezzel a test bármely pontján, de még a belső szervekben is kezelni lehetne, vagy meg lehetne előzni a hegesedést.

A sebészek számára évtizedek óta világos, hogy az arcon keletkező sebek kevésbé hegesednek, mint a test más részein lévők. Ennek van észszerű oka is: a test többi részén különösen fontos a minél gyorsabb gyógyulás a vérveszteség vagy a fertőzések megelőzése végett.

Az így begyógyult seb heget hagy, ami lehet, hogy nem szép, és nem is tökéletes a működése ott a bőrnek, ám túléltük a sebesülést neki köszönhetően. Az arc esetében pedig az a fontos, hogy a bőr megőrizze megfelelő működését. Eddig csak sejtések voltak arról, hogy mi állhat e különbség hátterében.

„Az arc és a fejbőr fejlődéstani szempontból egyedülálló” – mondta Derrick Wan sebészprofesszor, a kutatás résztvevője. „A nyaktól felfelé található szövetek az embriófejlődés korai szakaszából, az úgynevezett velőléc sejtjeiből származnak. A vizsgálatunk során a hegesedést okozó fibroblasztokban olyan, a sebgyógyulásban szerepet játszó jelátviteli útvonalakat azonosítottunk, amelyek velőléc eredetűek, és ezek a hegmentesebb gyógyulásért felelősek.”

A fibroblasztok olyan sejtek, amelyek a szervezetünk kötőszöveti karbantartóiként fizikailag igyekeznek a sérüléseket kijavítani. Ezek termelik például a kollagént, ám ha túl sokat termelnek belőle, az hegesedést eredményez. Gyakorlatilag tehát rajtuk múlik, mennyire marad heg egy seb után.

Az egerekkel folytatott kísérletekben, ha ezt a speciális jelátvitelt aktiválták, akkor az állat hátán is sokkal kevésbé hegesedtek a sebek – pont, mintha az arcon lettek volna. Ráadásul a kísérletek alapján elegendő volt csupán kis részben módosítani a háti sebek gyógyulásában résztvevő fibroblasztokat, ezek valamiféle láncreakciót indítottak el, és az egész sérülés sokkal kevésbé hegesedett. Amikor a kutatók még mélyebben vizsgálódni kezdtek, sikerült azonosítaniuk azokat a genetikai útvonalakat is, amelyek ezt a folyamatot irányítják.

A génkifejeződés vizsgálatakor találtak rá a ROBO2 nevű fehérjére, amelynek hatására az arc sérüléseiben a fibroblasztok kevésbé aktívak, és így kevésbé hegesednek a sebek. A ROBO2 azonban nem magányos harcos, együttműködik egy másik fehérjével, amelyet EP300 néven ismernek a szakemberek.

E fehérjének van egy másik ismert szerepe is egyes ráktípusokban, így emiatt már van olyan, klinikai tesztelés alatt álló gyógyszer, ami gátolja a működését. A kutatók most e gyógyszer hatását is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy ha az EP300-at sikerül gátolni, akkor a sebgyógyulás hegmentesen zajlik másutt is. Mivel a szervezet belsejében a hegesedés hasonló folyamatokkal zajlik, a kutatók úgy vélik, lehet olyan gyógyító eljárást kifejleszteni, amellyel nemcsak a bőr, hanem a belső szerveink hegesedése is megakadályozható.