Átformálja a háború Ukrajna kóbor kutyáit

Egy új tanulmányban azt vizsgálják, hogy miként hat az orosz–ukrán konfliktus a kóbor kutyák természetes szelekciójára – számol be az IFLScience. Az ukrán Lvivi Egyetem lengyel és osztrák kollégáikkal együtt 763 ebtől gyűjtöttek adatokat az ország három régiójában, a keleti frontvonal közelében, egy másik, veszélyes központi területen, illetve a viszonylag biztonságos nyugati térségben.

A populáció szintjén a háború sújtotta környezetben élő egyedek általában kisebb testűek, hegyesebb fülűek és hosszabb pofájúak voltak azon példányokhoz képest, amelyek nagyobb biztonságban élnek. A szakértők szerint ezek vadabb típusú vonások, amelyek a farkas ősökhöz kapcsolódnak, és a jelek szerint előnyőket nyújtanak a zord környezetben.

Így formálta át a háború a kutyákat

Az egyik szelekciós nyomás az alultápláltság lehet, a mindennapi emberi élet felborulása miatt szűkültek a megbízható élelmiszerforrások. A frontvonal közelében élő kutyák kisebb testméretet és alacsonyabb testtömeg-indexet mutattak.

Érdekes megfigyelés, hogy az emberek által általában esztétikai vagy kulturális okokból kiválasztott tulajdonságok – például a rövid pofa és a lógó fülek – alig fordultak elő a harcok közelében. Ennek oka elég egyértelmű: ezeknek nincs gyakorlati funkciójuk, sőt akár hátrányt is jelenthetnek.

A frontvonal közelében emellett nagyon kevés idős vagy beteg egyed volt, valószínűleg azért, mert nem tudtak túlélni a szélsőséges körülmények közepette. Még nem világos, hogy a leírt változások genetikai szinten hosszú távú molekuláris evolúciót tükröznek-e, mivel a konfliktus csak néhány kutyageneráció óta tart. Az viszont elég valószínű, hogy a domesztikált tulajdonságok megnehezítették a túlélést és csökkentették a reprodukciós sikert.

A kutyák viselkedése is megváltozik a harcoktól

A kutatók azt is körbejárták, hogy a konfliktus hogyan hathat a szabadon élő házi kutyák jólétére. A front közelében előforduló ebek mintegy 12 százaléka látható betegségekkel vagy sérülésekkel élt, egy példányon golyó ütötte sebeket is észleltek.

Azt is megfigyelték, hogy viselkedésük egészen szélsőséges formákat öltött: három esetben a kutyák nyílt területen emberi holttestekből ettek. Mindegyik állat Lajka-típusú volt, kerülték az embereket és agresszívak voltak. Ismét, tekintettel a konfliktus viszonylag rövid időtartamára, lehetetlen megmondani, hogy ezek a szelekciós nyomások hogyan hatnak a populáció egészére genetikai szinten.

A történelem kínál párhuzamokat: a mozambiki polgárháború alatt mindkét fél az elefántcsont-orvvadászatból finanszírozta hadjáratát. Az intenzív mészárlás hatalmas evolúciós nyomást gyakorolt a nőstény egyedekre, ami drámai növekedést eredményezett az agyar nélkül született nőstények számában.