Teljesen ismeretlen élőlénytípust azonosíthattak

1855-ben a különös ősmaradványt még „ősi tiszafának” vélte Dawson a megvizsgált Prototaxites-t, annak küllemét tűlevelűekre jellemzőnek látta. Azóta számos további vizsgálattal számos további félreértett tulajdonságot tártak fel, ám nem kerültek közelebb az ősi élőlény hovatartozásához se a májmoha, se a zuzmó, se az óriásgomba besorolással. (Ez utóbbi volt az elmúlt évtizedek elfogadott besorolása.).

Nemrégiben az Edinburgh-i Egyetem vezette nemzetközi csoport egészen új elképzelést ismertetett a Science Advances folyóiratban. Az ősmaradványok új vizsgálatai arra utalnak, hogy egy eddig sosem látott élőlénycsoport képviselői voltak ezek az óriások.

A szilur és a devon időszakokban, 370-420 millió évvel ezelőtt élt szárazföldi, de vízjárta környezetben az akár 8 méteresre is megnőtt, oszlopszerű lény. A szárazulatokon voltak már ekkor is növények, ám ezek magassága nem igazán haladta meg az egy métert. A Prototaxites, amelyről most az új elemzések készülhettek, a skóciai Rhynie világhírű, kovakőbe zárt ősmaradvány-együtteséből származik.

Skócia ekkor az Egyenlítő környezetében volt, és hévizes források tarkították a tájat, ahol többek közt ez a lény is élt. A szilíciumvegyületekben gazdag hévizekből kiváló ásványi anyagok tartósították év százmilliókra az itteni élővilágot.

A kutatók a különböző mikroszkópos elemzések mellett az ősmaradvány kémiai összetételét is megvizsgálták, szintén több módszer segítségével. Emellett mind az ősmaradványban, mind pedig annak szerves környezetében felmérték a szénizotópok arányait.

Néhány éve már kiderült, hogy ha gomba is volt ez az óriás, akkor olyan gombafélét képviselt, amelynek ma semmiféle nyoma sincs már. Az új kutatás ennél is tovább tudott lépni: arra jutott, hogy az ősi lény nem gomba volt. A mikroszkópos vizsgálatok szerint kis csövecskék egymásba fonódó kötegeiből állt – ezek a kutatókat eddig a gombák hifáira emlékeztették, ezért is gondolták gombának a Prototaxites-t.

Azonban a csövecskék olyan módon ágaztak el, illetve fonódtak egymásba, ami a gombáknál teljesen ismeretlen. Emellett a csövecskék sávozott falai a mai edényes növényben látottakra emlékeztették a kutatókat.

Az, hogy egy ősmaradvány típus eredeti molekulái miként alakulnak át, nemcsak attól függ, mi volt a kiindulási alap (vagyis milyen lényről van szó), hanem attól is, hogy miféle körülmények közepette vált kövületté az. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon élőlény ugyanazon molekulája is válhat másfélévé, ha eltérő helyről származik a kövület.

Emiatt a kutatók külön vizsgálatokat is végeztek. Ehhez 87, ősmaradványokat bőven tartalmazó Rhynie-kova darabján betanított módszerrel, gépi tanulással elemezve összeállítottak egy részletes adatbázist. Ebből egyértelműen azonosíthatók voltak a maradvány molekulák, amelyek a kovában talált, különféle ősi lények, például egyes állat, gomba vagy növény fosszíliákban jellemzően jelen voltak – persze a Prototaxitesben is.

Ezen adatok alapján részleteiben össze tudták hasonlítani a Prototaxites maradványok kémiai ujjlenyomatát a gombákéval (és más lényekével). Ez egyértelművé tette, hogy hiányoztak belőle az olyan összetevők, amelyek a gombákkal azonossá tehették volna, például a gomba sejtfalakban lévő kitin maradványai.

Több további, a gombákban bizonyítottan jelen lévő molekulát kimondottan kerestek is az óriás lény maradványaiban, azonban nem jártak sikerrel. Vagyis, az e módszerek segítségével felmért Prototaxites sem valamiféle egykori gombatípus, sem a Rynie-kovában található egyéb élőlényre jellemző molekulamaradványokat nem tükrözte.

Nagyon úgy tűnik az új vizsgálatokból, hogy a Prototaxites egészen egyszerűen egy olyan, sejtmaggal rendelkező, soksejtes élőlénycsoport képviselője lehetett, amelyet eddig nem ismertünk meg. A most végzett molekuláris felmérések alapján azonban a kutatók abban is bíznak, hogy talán sikerülhet ehhez a lényhez hasonló nyomaira bukkanni más, korabeli lelőhelyek kövületeiben is, és talán eljön az is, hogy megértsük, voltaképp mi is lehetett a Prototaxites.