Hiányzó hormon segíti a kígyók életmódját

Számos hüllő, köztük néhány kaméleon és néhány sivatagi agáma – de legfőképp a kígyók – képesek az egyes étkezések közti igen hosszú éhezésre. Egy új, a Royal Society Open Biology folyóiratban közzé tett kutatásban egy portugál-dán összetételű kutatócsoportnak sikerült bemutatnia, hogy mi teszi ezt lehetővé.

Ezek az állatok egész egyszerűen elveszítették evolúciójuk során azt a gént, ami a ghrelin nevű „éhséghormon” termeléséért felelős. E hormon nélkül a kígyók nem éhesek, és közben a zsírtartalékaikat is megtartják.

A ghrelint csak pár évtizede ismerjük, és eleinte sokan úgy vélték, ez lehet az elhízás elleni harc kulcsa. Azonban azóta kiderült, hogy eléggé összetett szerepe van ennek a hormonnak az éhségérzet és a zsírtartalékok szabályozásában, más hormonokkal együttműködve fejti ki a hatásait. Bár a gerincesek körében általánosan elterjedt hormonról van szó, az evolúciójáról nem sokat tudtunk.

Emiatt is vágott bele a hüllők, e hosszú éhezésre képes állatcsoport vizsgálatába a portugál vezetésű csoport. Összesen 112 faj genomját ellenőrizték, és kiderült, hogy számos alkalommal, egymástól függetlenül is elveszítette a ghrelinért (GHRL) és annak aktivitását biztosító enzimért felelős (MBOAT4) gént közel 40 faj.

Teljesen elvesztek e gének a siklók, a mérgessiklók és a viperafélék közt, és csak működésképtelenül, erősen töredékesen, nyomaiban fellelhetők a pitonfélék és a boafélék körében. Azonban nem pusztán e gének elvesztése jelenti a kígyók számára a megoldást. A ritka táplálkozást igen energiatakarékos életmóddal egészítik ki, például nem mocorognak, ha nem feltétlenül muszáj, ilyenkor az anyagcseréjük is takarékos üzemmódra áll.

Amikor evett a kígyó, hirtelen megugrik az emésztőszervek aktivitása is, ám az éhezés során ezek is kikapcsolnak. Ezt az életmódot segíti az is, hogy a saját méretükhöz képest igen nagy méretű zsákmányt fogyasztanak el.

A két gén elvesztésének köszönhetően a kígyók (és a néhány kaméleon, agáma) a képessé váltak arra, hogy ezeket az energiatakarékos üzemmódú életszakaszokat átvészeljék. Maró éhségérzet nélkül könnyebben maradhattak nyugalmi állapotban, és így jobban tudtak takarékoskodni az elraktározott energiáikkal.

Az egyelőre nem világos, milyen hasznosítható tudásra tehetünk szert a kígyók különös böjtmódszerének tanulmányozásával, de néhány évtizede hasonló vizsgálatok zajlottak a gila (vagy viperagyík) esetében, amelyből mára nagy tömegben használt gyógyszerek születtek. Ki tudja, talán a kígyók is hasonlóan hozzájárulhatnak majd az orvostudományhoz!