Február asztrofotója: Látványos csóvákat mutatott az üstökös

Újvárosi Beáta hazánk kedvezőtlen téli időjárása miatt a távészlelés technikájához fordult, ami látványos eredménnyel járt.

2024 március 3-án Kacper W. Wierzchoś, lengyel csillagász, egy új, az Oort-felhőből érkező üstököst fedezett fel, mely később a C/2024 E1 (Wierzchoś) nevet kapta. Az üstökös csaknem két évvel első detektálása után, 2026 január 20-án érte el napközelségét.

Ekkor a mérések szerint éppen csak a szabad szemes láthatóság alatti fényességet (6,5 magnitúdó) ért el. A napközelség utáni napokban, hetekben látványos, csóvás üstökössé fejlődött, viszont a pályája miatt ekkor még csak a déli féltekéről volt megfigyelhető.

„Ennek megfelelően már jó előre foglaltam észlelési időt a Skygems távészlelő rendszeren keresztül egy 10 centi átmérőjű namíbiai távcsőre, melynek nagy látómezője ideális a csóvás üstökösök megörökítésére. Február 10-e este abból a szempontból volt különleges, hogy ekkor az üstökös látszólag közel haladt el a C 72 (NGC 55) jelű galaxishoz, lehetővé téve a két objektum egy látómezőben való megörökítését.

Az üstökös önmagában is szokatlan megjelenést nyújt a négy csóvájával: jobbra a kékes gázcsóva látható (ez mindig pontosan a Nappal ellentétes irányba mutat), alatta a széles porcsóva, de ezek mellett balra még két rövid, kisebb csóva látható, ugyancsak porból.

A kométa február közepe óta hazánkból is elérhető esténként alacsonyan a délnyugati égen. Bár fokozatosan halványodik, március első napjaiban holdfénymentes estéken még érdemes lehet az észlelésével próbálkozni” – foglalta össze számunkra munkájának élményeit az asztrofotográfus.

A felvétel összesen 11, egyenként 4 percnyi expozícióból áll össze, melyek LRGB színszűrők használatával készültek. Az alapfeldolgozás Siril szoftverrel, az utómunka GIMP és Ligthroom szoftverek segítségével történt.