Először dokumentálták, ahogy fajok között terjed a majomhimlő a vadonban
Az elefántcsontparti majmok és mókusok megfigyelése segíthet jobban megérteni, hogy miként érte el a betegség az embereket.
Egy új tanulmány alapján első alkalommal dokumentálták közvetlenül ahogy a majomhimlő vírus (MPXV) két vadon élő állatfaj között terjed – számol be az IFLScience. A bizonyítékok segíthetnek jobban megérteni, hogy a Mpox – amely az elmúlt években sokakban nagyobb riadalmat keltet – miként érhette el az emberi közösségeket.
A fajok közötti kórokozóátadás kimutatása rendkívül nehéz, a mostani publikáció ezért különösen értékes. A történet 2023-ban kezdődik, amikor a Taï Chimpanzee Project tudósai Elefántcsontpartban egy csapat fertőzött majmot, úgynevezett kormos mangábét azonosítottak. A vírus agresszíven terjedt: négy kölyök elpusztult, a csoport legalább egyharmada pedig a betegséggel járó jellegzetes kiütéseket és elváltozásokat mutatott.
A kutatók ürülékmintákat gyűjtöttek, ezek megerősítették az MPXV jelenlétét. Érdekes módon a csoportot érintő törzs nagyon hasonlított arra a típusra, amelyet egy, a közelben néhány hónappal korábban talált elhullott mókusfélében, egy odonban észleltek.
Aztán jött a döntő bizonyíték: egy, nyolc héttel a járvány kitörése előtt beszerzett mint a vírus és az odon DNS-ét is tartalmazta. A szakértők már korábban is megfigyelték, ahogy a csoport tagjai mókusokat esznek, a fertőzési lánc elég egyértelműnek tűnt. Később aztán az odonban azonosított MPXV-törzset elhullott majmokban is kimutatták.
Mókusoktól származhat a majomhimlő?
A kutatók régóta feltételezik, hogy a mókusok a vírus potenciális rezervoárjai lehetnek. A kórokozót először 1985-ben izolálták vadon élő állatból, a példány egy, a Kongói Demokratikus Köztársaságban befogott Thomas-kötélmókus, az odon közeli rokona volt.
A vadon élő mókusokat széles körben vadásszák, értékesítik és fogyasztják Nyugat- és Közép-Afrikában. Könnyen meglehet, hogy a szoros kontakt hozzájárult a zoonózishoz.
„A vírus állati forrásainak és a fajok közötti átvitelhez vezető expozíciós útvonalak azonosítása kulcsfontosságú lépés az átterjedési mechanizmusok megértése, illetve a hatékony megelőző intézkedések kidolgozása felé, amelyek csökkentik az emberre való átvitel kockázatát” – mondta Livia V. Patrono, a németországi Helmholtz Institute for One Health (HIOH) munkatársa és a csapat tagja. A kutatás aláhúzza a hosszú távú ökológiai megfigyelés fontosságát.
A Naprendszer legpokolibb holdjába kukkantott be a NASA űrszondája
A Jupiter Io nevű holdjára egészen szélsőséges vulkanizmus jellemző.
85 millió éves kígyó kövületére bukkantak
A lelet egyik különlegessége, hogy három dimenzióban, rendkívül jó állapotban konzerválódott.
Baktériumoktól hemzseghetnek konyhai szivacsaink
A konyhai szivacsnak nem kell büdösnek vagy láthatóan elhasználtnak lennie ahhoz, hogy kórokozók tanyázzanak benne.
A virágporral együtt nehézfémeket is gyűjtenek a méhek
A környezetből összeszedett, mérgező nehézfémek a poszméhek élelemgyűjtésétől a szaporodásáig rengeteg élettevékenységre vannak igen negatív hatással.
Nem ebihalként kezdték életüket a szárazföld első gerincesei
Egy új kutatás átírja az elképzeléseinket a szárazföldre lépő első négylábúakról, és arról, hogy voltaképpen mi vezetett el a szárazföld meghódításához.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
