Miért segítenek nekünk a kutyák a bajban?

A közkeletű vélekedés szerint a kutyák odaadóbbak és segítőkészebbek, míg a macskák inkább függetlenebbek. Egy új tanulmány alapján ennek valóban lehet biológiai alapja – olvasható az ELTE közleményében.

Az ELTE és a HUN-REN–ELTE kutatói azt vizsgálták, miként reagálnak képzetlen házi kutyák, macskák és 16–24 hónapos gyerekek arra, amikor egy ismerős személy a szemük láttára elrejtett tárgyat keres anélkül, hogy segítséget kérne. Arra voltak kíváncsiak, hogy mely fajok hajlamosak spontán proszociális (azaz másokat segítő) viselkedést mutatni jutalom nélkül.

Miről árulkodnak a kísérlet eredményei?

A gyerekek — a korábbi eredményekkel összhangban — gyakran segítettek, és a kutyák többsége nagyon hasonlóan viselkedett: bekapcsolódtak a keresésbe, több mint háromnegyedük mutatott segítő reakciót, pedig jutalmat nem kaptam, és a tárgy is érdektelen volt számukra. A macskák ugyan figyelték a gazdát, de általában nem segítettek, kivéve, ha a saját játékuk vagy ételük volt elrejtve.

Mindez arra enged következtetni, hogy az emberekre jellemző, spontán segítő viselkedések megjelenéséhez nem elég az, ha egy háziasított faj szoros társas kapcsolatban él az emberrel

– mondta Dr. Gácsi Márta, a vizsgálat vezetője.

A különbség valószínűleg evolúciós eredetű: a kutyák társas őstől származnak és az együttműködésre szelektálódtak, míg a macskák magányosabb ősöktől és inkább öndomesztikáción mentek keresztül. Ez nem „önzőséget” jelent, inkább azt, hogy a macskák kevésbé motiváltak a gazda tevékenységébe való bekapcsolódásra.

Az ilyen összehasonlító vizsgálatok segítenek jobban megérteni a segítő viselkedés és az együttműködés evolúcióját, valamint azt, miért reagálnak kedvenceink ennyire különbözően, amikor szükség lenne rájuk.