Miről árulkodnak Fukusima hibrid disznói?

2011-ben a Japán partok közelében kipattant óriási földrengés hatására cunami pusztította végig a Csendes-óceán partvidékét, ám a legnagyobb katasztrófát a fukusimai atomerőmű szenvedte el. Az erőműben, amely hűtés és áramellátás nélkül maradt, három reaktorban is zónaolvadás, és kisebb hidrogénrobbanások történtek, és ez rendkívül súlyos nukleáris szennyeződést okozott.

Az erőmű környezetének lakosságát igen gyorsan, 1-2 napon belül kitelepítették, így rengeteg háziállat maradt hátra – köztük disznók. Egy újonnan, a Journal of Forest Research folyóiratban közzé tett vizsgálat során a házi disznók és a terület vaddisznói közti hibridizáció részleteit tárták fel. A kutatásról a Fukusimai Egyetem számolt be.

Japánban a vaddisznó egy helyi alfaja, a Sus scrofa leucomystax, a japán vaddisznó él (nyitóképünkön). Az alfaj a nevét a jellegzetes fehér „bajusz” arcszőr-mintázatról kapta.

A házi- és a vadállatok közti hibridizáció világszerte probléma. Egyrészt azért, amit a vadmacskákon mi is tapasztalunk: így a vadállatok tiszta génállománya átalakul, és elveszítik a hosszú idő alatt kialakult sajátosságaikat, adaptációikat.

Másrészt, a vaddisznók esetében a házi disznók génjeinek bekeveredése sokszor egy igen szapora, és a környezetet gyorsan pusztítani képes állományt eredményez. Az ilyen hibridizációs események biológiai és genetikai háttere nehezen felderíthető, ebben jelentett most lehetőséget a jelentős fukusimai disznóállomány. Itt egyetlen alkalommal keveredtek a vaddisznók és a házi sertések, ezért is bizonyult afféle „természetes kísérletnek” a hibridizáció.

A kutatók 2015-2018 között összesen 191 fukusimai vaddisznóból és 10 kivadult fukusimai házi sertésből vett genetikai mintát elemeztek. Megvizsgálták az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t, és a teljes sejtmagi DNS-t is, és egészen érdekes, látszólag ellentmondásos eredményeket kaptak.

Úgy találták, hogy minden attól függően alakult, hogy az adott állat anyai ágon milyen származású volt. Ha házi sertés anyai őstől örökölt mitokondriális génekkel rendelkezett, akkor a sejtmagi DNS-ben igen kevés volt a házi sertéstől eredő gén. Ha anyai ágon vaddisznó felmenői voltak az adott állatnak, akkor a sejtmagi DNS-ben több volt a házi eredetű génje!

Ennek az lehet az oka, hogy a házi sertés egész évben szaporodik, szemben a vaddisznóval, amely csak évente egyszer. Nagyon sok, anyai ágon házi sertés DNS-t hordozó állat már öt generációra járt az eredeti hibridizációs eseménytől, ez pedig arra utalt, hogy igen gyorsan keveredtek a házi és vad gének. A ritkábban szaporodó vaddisznó anyák utódaiban ez a keveredés jóval lassabb volt, így ők többet megőriztek a hibridizációkor kapott házi génből is.

A kutatók hangsúlyozták, hogy ez a hatás nem csak Fukusima különleges helyzetében érvényesül, hanem a világ más vaddisznó-házi sertés hibridizációs eseményeiben is. Ezeket az ismereteket aztán felhasználhatják a természetvédelem és a vadgazdálkodás területén is.

Ha sikerül azt megérteni, hogy az anyai vérvonalakon múlik, milyen gyorsan szaporodhatnak a disznók, ezt a tudást felhasználva könnyebb lesz előrejelezni, ha valahol a vaddisznóállomány hirtelen növekedésére lehet számítani. Ez alapján hatékonyabban lehet védekezni is, ha célzottan azokat a hibrid egyedeket távolítják el a populációból, amelyek anyai örökségük révén gyorsítják a szaporodást.

A fukusimai disznók tehát egy olyan, sajnálatosan és világszerte jól ismert probléma okát és lehetséges megoldását is megmutatták, ami minden természetvédelemben dolgozó szakembernek fontos segítség lehet.

Fontos azt is megérteni, hogy ez nem csak a disznókra igaz, hanem rengeteg egyéb állatra is. A nálunk is fennálló vadmacska-házimacska hibridizáció például szintén ezen általános, anyai öröklődési elv mentén változik.

De ugyanez elmondható az olyan halakról is, amelyeket tenyésztésbe fogtunk – mint a lazacokat – és rendszeresen, hatalmas tömegekben szabadulnak ki a természetbe az ember által megváltoztatott, tenyésztett egyedek. Ezek az emberi igényekhez igazított tulajdonságok azonban a vadon élők körében kimondottan előnytelenek, így a genetikai keveredés súlyos ökológiai károkkal jár. Erről sajnos sokat mesélhetnének a norvég kutatók…