Ez volt az egyik legősibb növényevő

A növényevő állatok nagyon nagy mértékben formálták és formálják azt, ahogy a bolygónkon az élet ma működik. Elképzelni is nehéz, milyen volna a táj, ha nem volnának növényevők, amelyek egyrészt hatottak a növények evolúciójára, másrészt pedig a növények is hatottak az övékére. A bolygó arca egyhangú lenne, nem pedig az a változatos, sokszínű, mozaikos jellegű táj, amit ismerünk. Növényevők nélkül sokkal nagyobb tüzek pusztítanának a felhalmozódó száraz maradványok miatt.

A tápanyagok körforgásában kizárólag a rovarok, gombák és más apróbb lények vállalnának feladatot. Emellett rengeteg ragadozó se alakult volna ki, ezek közül sok ugyanis bizonyos típusú növényevőkre specializálódik. Egyszóval: a növényfogyasztás hatalmas fordulópontot jelentett bolygónk élővilágának történetében.

No de vajon mióta vannak növényevő gerinces állatok? A növények mintegy 475 millió éve „léptek” a szárazföldre, ám ekkor még csak mohaszerűségekkel találkozhattunk volna, ha lenne időgépünk. Nagyjából százmillió év kellett ahhoz, hogy már erdők is kialakuljanak, ez időben közel volt ahhoz, amikor az első gerinces állatok is meghódították a szárazföldeket. Ennek az egyik fontos oka, hogy a növények teremtették meg az állatok számára a biztonságos élőhelyet.

Ezek az állatok azonban még ragadozók voltak, erről tanúskodnak a maradványaik – például a koponyájuk, fogazatuk, valamint a korabeli növények se voltak még igazán ehetőek, emészthetőek az állatok számára. Egy, a Nature Ecology & Evolution folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatásban egy olyan, 307 millió éve élt állatot mutat be a Field Museum szakembere vezette csoport, amelyről azonban már tudhatjuk: növényevő volt.

Az állatnak csupán a koponyája maradt fenn, azonban a közeli rokonaihoz hasonlítva, amelyektől teljesebb ősmaradványaink is vannak, meg lehetett becsülni, mekkora lehetett.

Az állat kb. 25-30 centis testhosszúságú volt, vagyis nagyjából egy kölyökmacska méretű. A felfedezője, Brian Hebert után a Tyrannoroter heberti nevet kapta, vagyis „Hebert ásó zsarnoka”. Bár kora legnagyobb szárazföldi állatai közé tartozott, de mai szemmel nézve nem volt valami hatalmas – azonban a korabeli növények számára valószínűleg így is eléggé „ijesztő” lehetett a megjelenése.

„Ez volt az egyik első négylábú állat, amelyről tudjuk, hogy szépen megette a zöldségeit is” – mondta Arjan Mann, a kutatás egyik vezetője. „Ez azt is jelenti, hogy a kísérletező növényevés már a legősibb szárazföldi négylábúakig visszavezethető, vagyis az összes mai szárazföldi gerinces, köztük az ember ősei idejéig.”

A Tyrannoroter az első olyan képviselője volt a rokonságának, amelyről 3D képet alkothattak a szakemberek. Ennek segítségével, a koponyába pillantva a speciális alakú fogait is megpillanthatták, amelyek arról vallottak, képes volt a növények elfogyasztásához szükséges őrlő rágásra. Maga az állat gyíkszerű külsővel rendelkezhetett, azonban időben korábban élt, mint amikor a gyíkok és az emlősök fejlődési útvonalai elágaztak, azaz gyakorlatilag még nem lehet őt hüllőnek hívni.

Az ősmaradványra a kanadai Új-Skócia (Nova Scotia) tartományban, a Cape Breton-szigeten bukkantak rá. E régió arról híres, hogy a világon itt a legnagyobb az árapály, így a kutatóknak folyamatosan versenyezniük kellett az óceánnal, a parti szirtekben elhelyezkedő lelőhely feltárása során. „Az őslénykutatók nem szeretnek szirteken dolgozni, mert az bármikor rájuk omolhat” – tette hozzá Mann.

Brian Hebert, aki amatőr paleontológus, egy Carleton Egyetem szervezte kutatóexpedíció feltárásán dolgozott, amikor megtalálta a szív alakú koponyát egy megkövült farönkben. A hegyes orrú, széles állkapcsú koponyáról rögtön látni lehetett, hogy egy Pantylidae családba tartozó mikroszaurusz. (A mikroszaurusz csak a külső jegyeiben volt gyíkszerű, a név kissé félrevezető.) Mivel az állat csukott szájjal vált kövületté, ezért CT segítségével lehetett csak bepillantani a fejébe, megnézni, milyenek voltak a fogai.

Az első szárazföldi négylábúak még félig-meddig vízi állatok voltak, életük jelentős részében szükségük volt a vízre is. Azonban a Pantylidae család képviselői a szárazföldi gerincesek egy eléggé korai csoportját alkották, és már jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Ők már egész életüket szárazon töltötték, és elkezdtek tojásokkal szaporodni – a tojás héja megóvta az embriókat a kiszáradástól. Ezeket az állatokat már magzatburkosoknak (Amniotes) nevezzük, és köztük kell keresni a hüllők és az emlősök közös ősét is.

Paleo news! Meet newly described Tyrannoroter heberti, one of the earliest herbivorous land vertebrates ever to be found! Carbon dating back to 307-myr this plant eater lived towards the end of the Carboniferous Period in what would later become Cape Breton Island, Nova Scotia. pic.twitter.com/ASpaXZkGj3

— PaleoHare.Knowledge (@DinoKnowledge) February 10, 2026

Amikor a kutatók meglátták a CT felvételeken a Tyrannoroter száját kitöltő fogait, azonnal feltűnt, hogy rendelkezett a növények összezúzásához szükséges őrlőfogakkal. E fogazat egymásra záródó felépítése, a fogak kopási mintázata azt mutatták, a négylábúak körében hamarabb kialakulhatott a növényevés, mint azt a szakemberek eddig hitték. Ezt megerősítette más rokon állatok újravizsgálása, találtak olyat, amely már 318 millió évvel ezelőtt is hasonló fogazattal rendelkezett.

A húsevők fogai ollószerűen, nyíró mozgással képesek marcangolni a húst, az alsó és a felső állkapocs fogai egymással oldalirányban érintkeznek a száj becsukásakor. A növényevésre alkalmas fogak ezzel szemben egymásra záródnak és az összeérő, egymással szemközti felületük felépítése őrlő, zúzó rágásra képes.

A Tyrannoroter nem kizárólag növényi eleségen élt, hanem valószínűleg kisebb állatokat, például ízeltlábúakat is fogyaszthatott. Valószínűleg a rovarok és más, kemény páncélú állatok lehettek azok a korai négylábúak eleségében, amik a fogak őrlővé alakulásához hozzájárultak. Ráadásul a növényevő rovarok fogyasztása révén ezek a négylábúak a szükséges – a rovarok emésztőrendszerében élő, a növényi élelem felbontását végző – mikrobákhoz is hozzájutottak.

A Tyrannoroter még egy érdekességről mesélt a kutatóknak. Mivel időben a karbon időszak vége felé élt, annak is tanúja lehetett, amint a korábbi hatalmas esőerdők kipusztulnak, a korabeli klíma átalakulása miatt. A Tyrannoroter és a hozzá hasonló, vele rokon állatok nem nagyon bírták ezt az átalakulást. „Egy átfogóbb kép részeként ez megmutatja, mi történik a növényevő állatokkal, amikor az éghajlat gyors változása gyökeresen átalakítja a körülöttük az ökoszisztémát, és benne a növényeket” – tette hozzá Mann.