Dollármilliárdokat köszönhetünk az esőerdők csapadékának

Sajnos a természetvédelem gyakran azon bukik el, hogy a döntéshozók számára nem világos, a természet védelmével saját magunkat védjük. Sokszor felmerül, hogy nincs mérhető haszna e tevékenységnek, és itt sajnos gazdasági haszonról beszélünk. A Leedsi Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport most számolni kezdett, mekkora az Amazónia termelte esők gazdasági haszna? Az eredmény hatalmas szám volt.

Az esőerdők fái nagyon sok vizet vesznek fel a talajból, és azt a leveleiken keresztül elpárologtatják. Ennek következtében az esőerdőben igen magas páratartalom alakul ki. A napsütés hatására felmelegedő párás levegő megemelkedik, majd megfelelő magasságba jutva kicsapódik belőle a pára, beindul a felhőképződés.

A délutáni órákra már elegendő vizet tartalmaznak ahhoz a felhők, hogy abból a csapadék kihullhasson – ezért menetrendszerűen érkezik is az Amazóniához hasonló térségekben. Ezek a trópusi esőerdők gyakorlatilag megtermelik a saját csapadékuk egy nagyon jelentős részét. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges ahhoz az óceán felől nedves légtömegeknek érkezni, hogy mindez az eső leessen.

A kutatók műholdas megfigyelések adatait és a legmodernebb klímamodellezést használták fel annak kiszámításához, hogy mennyi eső is keletkezik az erdőségnek köszönhetően. Kiderült, hogy egyetlen négyzetméter esőerdő 240 liter, vagyis egyetlen hektárnyi évente 2,4 millió liter vizet ad a tájnak.

Ez alapján azután gazdasági alapú becslés segítségével rendeltek hozzá ehhez a csapadékmennyiséghez kézzelfogható összeget. A végeredmény évi mintegy 20 milliárd dollár volt – sajnos ennek csak töredékét fordítják az esőerdők védelmére.

Ha tovább folytatódik az erdők irtása, ez a haszon egyszerűen el fog tűnni a gazdaságból. Azonban nem ez az egyetlen probléma: amennyiben a fákat kivágják, és ez a lokálisan kialakuló csapadék megszűnik, ezzel a növényzet további pusztulása is együtt jár majd.

A kutatás szerint egyes mezőgazdasági terményekhez több vízre van szükség, mint amennyit velük azonos területű erdő képes előállítani. Például a gyapot négyzetméterenként 607 liter vizet igényel, ami nagyjából két négyzetméternyi esőerdő által termelt csapadéknak felel meg. A szója esetében 501 liter víz szükséges négyzetméterenként – ez körülbelül 1,7 négyzetméternyi érintetlen erdő csapadéktermelésével azonos.

A kutatók számításai szerint Amazóniában, az elmúlt évtizedek erdőirtása miatt évente mintegy 5 milliárd dollárnyi értékű csapadék már nem képes kialakulni és lehullani. Ennek nemcsak a mezőgazdaságra, de a vízerőművek termelte áram mennyiségére, a vízi közlekedésre vagy éppen a vízellátás biztonságára is negatív hatása van.

Brazíliában a mezőgazdaság 85 százalékban támaszkodik az esőkre. Az erdőirtáshoz köthető csapadékcsökkenés, évszakos csapadékeltolódás már eddig is érezhető hatású volt azokon a területeken, ahol jelentős mértékű a fakivágás.

E hatás felismerése viszont feloldhatja azokat az ellentéteket, amelyek a természetvédelem és a mezőgazdaság szereplői közt fennállnak, hisz így a farmerek is megértik: az érintetlen erdők nélkül nem tudnak termelni ők sem.