Itt éltek kultúrnövényeink vad ősei

A Koppenhágai Egyetem kutatói és baszk kollégáik olyan növényfajok egykori elterjedési területét keresték, amelyek azután a mezőgazdaság hajnalán fontos szerepet kaptak. Olyan növényekre gondoljunk, mint például a gabonáink őseit jelentő vad fűfélék, a lencse, a csicseriborsó, a len, a bab, a füge, vagy a borsófélék rokonai, a lednekek.

E fajok egykori élőhelyét keresték, különböző időszakokban, a jégkorszak végétől a kora holocénig, a mezőgazdálkodás őshazája, Nyugat-Ázsia területén. A kutatást az Open Quaternary folyóiratban tették közzé a szakemberek.

„Az első mezőgazdálkodó társadalmak mintegy 12 ezer éve a Közel-Keleten jöttek létre. Erről tanúskodnak a használati tárgyak, magok, állati csontok, amelyeket a régészek az ásatásokon feltártak. Azonban vajmi keveset tudunk arról, hogy milyen is volt a természetes növénytakaró itt, vagyis azt se tudjuk, hogy az újkőkori emberek hol is bukkantak rá végül a háziasításba vont növényekre” – mondta Joe Roe, a kutatás vezetője.

Eltér a régészeti adat és a modellezés eredménye

Az eddigi elképzeléseink szerint a legfontosabb mezőgazdasági növényeket a mai Törökország délkeleti részén, egy meghatározott, központi területen, rövid idő alatt háziasítottuk, majd innen terjedtek el Nyugat-Ázsia tágabb régiójában. Az új kutatási eredmények ezt az elméletet megkérdőjelezik. Kiderült, hogy a legtöbb növényünk vad őse nem ott élt, ahol gondoltuk, és jóval kisebb területeken voltak csak elterjedtek.

A legtöbb mezőgazdasági növényünk őse kimondottan a Földközi-tenger levantei partvidékén élt, ott találtak menedéket a jégkorszak legzordabb időszakában. Ez azt is jelenti, hogy e növények eléggé jól alkalmazkodtak a hideg időjáráshoz, és egyáltalában nem biztos, hogy a jégkor végén felmelegedő és csapadékosabbá váló idő ahhoz vezetett, hogy hirtelen terjedni kezdtek.

A kutatók olyan, hatalmas mennyiségű adatot tartalmazó adatbázisokból indultak ki, amelyek leírják, jelenleg merrefelé elterjedtek a kérdéses vad növények. Feltárták az egyes növényfajok környezeti igényeit, beleértve az éghajlati jellemzőkön túl a talaj, a domborzat és hasonló adottságokat, növényfajonként 24 tényezőt. Ezek alapján, gépi tanulásos módszerrel minden egyes vizsgált növényfaj esetében készítettek egy modellt, amely képes megmutatni, milyen helyszínek lehetnek alkalmasak az adott növény számára.

A modellt azután a múltbéli, három időszakra (jégkor vége 15-13 ezer éve, fiatalabb dryas 13-12 ezer éve, kora holocén 12-8 ezer éve) kiszámított éghajlati adatokkal lefuttatták. Ebből kapták meg azt, hogy az adott növényfaj számára a vizsgált időszakban mely földrajzi területeken voltak alkalmasak a környezeti adottságok.

Jóval szűkebb élőhelyek

Kiderült, hogy Délkelet-Törökország és Észak-Mezopotámia alapvetően nem tartozott abba a régióba, ahol a kultúrnövényeink elődei számára kedvező volt a környezet. Jóval inkább a Földközi-tenger partja vált kulcsfontosságú területté a háziasításhoz vezető időszakban, leginkább a levantei partok, illetve másodlagosan Ciprus és Nyugat-Törökország parti területe volt megfelelő. A régészeti leletek ennél nagyobb és eltérő elterjedést, mutatnak, aminek az is lehet az oka, hogy az emberek vitték magukkal a növényeket nagyobb távolságokba, illetve az is, hogy nem mindenütt maradtak fenn ennek a nyomai.

A vad árpa (Hordeum spontaneum) számára például nem volt megfelelő Anatólia, itt a jégkor végi klímán nem tudott fennmaradni. A levantei partvidéken volt klímamenedéke – azonban a régészeti adatok ennél északabbra is mutatják a jelenlétét, főként a neolitikum korai időszakában. A vad csicseriborsó (Cicer reticulatum) kivételt jelent, e növény jól érezte magát Törökországban, Észak-Mezopotámiában (ezt alátámasztják a növénygenetikai adatok is .

A len vad őse (Linum bienne) igen szűk területen élhetett csak meg természetes módon, Ciprus és a levantei partok kis régiójában – a régészeti leletek szerint már korán nagyobb távolságokra jutott azonban. Ez talán a növényfaj kettős felhasználásához is köthető. A rozs azonban Anatólia területén élt, ám csak jóval később kerülhetett be a háziasított növényeink közé.

Az eltérések oka

A kutatók azt is megvizsgálták, miért térhet el a régészeti és a modellezéssel kapott adat. Ennek a fő oka az, hogy itt ugyanazt a kérdést két nézőpontból vizsgálják: a régészet mindenféle emberi beavatkozás eredményét látja, az archeobotanika pedig kizárólag a növények igényeit veszi figyelembe.

Ráadásul a most alkalmazott vizsgálatok (a rendelkezésre álló adatbázis, számítási módszerek) olyan eredményeket adnak, amelyek kimondottan konzervatív, szűkre szabott becslések. Továbbá még az is elképzelhető, hogy az elmúlt évezredekben a vizsgált növények alkalmazkodtak a modern klímához, és a mai elterjedés nem tükrözi azt, hogy milyen környezeti igényeik lehettek a jégkor végén.