Új magyarázatot találtak a rövidlátásra

A rövidlátók közelmúltban növekvő arányát leginkább a képernyő bámulásához kötötték, különösen a gyerekek és fiatalok körében. Nemrégiben, a New York Állami Egyetem (SUNY) kutatói azonban új elmélettel álltak elő: nem konkrétan a képernyőhöz, hanem a gyengébb fényviszonyok közt töltött időhöz köthető a rövidlátás. A kutatók a Cell Reports folyóiratban számoltak be a kísérleteikről és felfedezésükről. Ezzel az is világossá vált, miért befolyásolja oly sok tényező azt, hogy miként alakul a rövidlátás.

Mindezen tényezők mögött egy közös okot találtak: gyenge fényviszonyok mellett, közeli tárgyakat nézünk, és ez erősen korlátozza, mennyi fény jut a retinára.

A rövidlátás kialakulása ellen véd, ha több időt töltünk a szabadban, de rontja a helyzetet, ha hosszabb időn át olyan munkát végzünk, amelyben közelre kell figyelni. Az állapot romlását lassítani lehet speciális szemcseppekkel, multifokális szemüveggel, vagy épp a kontrasztot csökkentő optikákkal. Azt azonban eddig nem értették a szakemberek, hogy mindezek a módszerek miért is hatnak.

A kutatók kísérleteket végeztek rövidlátók (21 fő) és egészséges látásúak (13 fő) bevonásával. A résztvevők egyik szemükkel apró célpontot néztek, amelyet egy elektronikusan állítható lencsével időnként −5 dioptriával elhomályosítottak, majd újra élesre állítottak. Eközben a szemet követő eszközzel mérték, mennyire fordul be a másik, letakart szem és mennyire szűkül a pupilla.

A célpont módosításával elkülöníthető volt a kontraszt hatása a puszta fényerő hatásától. A kutatók azt találták, hogy amint nőtt a kontraszt, annál inkább befelé fordultak a szemek, és annál jobban szűkült a pupilla. Ráadásul ezek a reakciók a rövidlátók esetében erősebbek voltak.

A kísérletek során számos olyan dolgot tapasztaltak, ami arra utalt, hogy a háttérben álló idegi szabályozásnak is lehet szerepe. Ha a retinát kevesebb fényinger éri, a vizuális ingerek feldolgozásában részt vevő idegi folyamatok legyengülnek. Ezzel pedig előidézhetik a rövidlátást, illetve ronthatják azt, ha már kialakult.

Amikor kültéren, erős fényben tartózkodunk, a pupillánk összehúzódik, hogy így óvja a retinát a túl sok fénytől. Amikor viszont gyenge fényviszonyok közt valami közeli tárgyat nézünk, akkor ugyan nem kell csökkenteni a fény mennyiségét, azonban a kép élességét javítja a pupillánk összehúzódása. (Ez igen hasonló ahhoz, ahogyan a fényképezőgépben a rekeszelés működik.) Vagyis, ha gyenge fényben közelre kell néznünk, akkor csökkentjük a retinánk megvilágítását.